Rengeteg ember rémálma, hogy váratlanul elveszíti a biztosnak hitt állását.
Különösen akkor, ha sem lelkileg, sem anyagilag nincs rá felkészülve, és a több hónapos bevételkiesés súlyosan érinti őt és családját. A munkanélküliség megélése amerikai kutatások szerint a házastárs vagy valamelyik családtag halála, a válás, baleset és hasonló traumák után a nyolcadik legnagyobb lelki erőpróba az életben. Mi zajlik le ilyenkor bennünk és mit tehetünk?
Természetesen másképp éljük meg, ha mi mondtunk fel és megint másképp reagálunk akkor, ha elbocsátottak. Akár szerettük a munkánkat, akár nem, beláthatjuk, hogy életünk fontos szervezőelemét veszítettük el, mely identitásunk egy darabjának elvesztését is jelentheti. A munkavégzés és a munkahelyünk határozza meg életritmusunkat, rendszerességet és folyamatosságot biztosít a mindennapokban, ehhez igazodik az időbeosztásunk és életünk minden más területe. A társas kapcsolatok egy részét is a kollégák jelentik, akikkel megoszthatjuk örömünket, bánatunkat. Aztán hirtelen ez a keret eltűnik, nincs miért reggel felkelnünk és ott találjuk magunkat a megszokott helyett az új, ismeretlen, ráadásul bizonytalan helyzetben.
Vannak, akik a felmondás miatt magukat vádolják, mások a főnököt, a munkáltatót, a válságot, a világot szidják. Az első fázisban düh, harag, kétségbeesés, elkeseredés, bűntudat, agresszió vagy szorongás, de akár gyász-reakció is megjelenhet. Sokan feleslegesnek, értéktelennek érzik magukat, önbizalmuk meggyengül, s ezek az érzések csak fokozódnak, minél tovább tart az állástalanság. Ráadásul a munkakeresés során szembesülniük kell a sorozatos kudarcélményekkel, visszautasításokkal, vagy épp azzal, hogy még interjúra sem hívják be őket sehová. Ilyenkor gyakori a hangulatingadozás, könnyen indul el valaki a lejtőn, a befelé fordulás, akár depresszió felé.
Abban, hogy egy ilyen traumát képes legyen valaki feldolgozni, túlélni, igen nagy szerepe van a családnak, a barátoknak és persze a társnak. A kezdeti sokk után biztosítsuk az álláskeresőt támogatásunkról, próbáljuk figyelmét a lehetőségekre irányítani, arra, amiben jó, erősítsük önbizalmát. Az önsajnálat, panaszkodás az elején és mértékkel belefér, de ne ebben legyünk elsődlegesen partnerek, mert ez nem vezet sehová. Ahogyan az sem, ha a munkanélkülivé vált személy egész nap otthon üldögél, már nem érdeklik a barátai, az eddigi közös programok. Főleg a férfiak élik meg nehezen, ha felcserélődnek az eddigi szerepek, és míg a feleség lett a fő kenyérkereső a családban, addig rá marad a mosás, vasalás, mosogatás, mondván, ő úgyis ráér egész nap, legalább csinál valamit. A napi rendszeres elfoglaltság nagyon fontos, de legyenek saját célok, tervek, programok, amik átsegítenek a nehéz időszakon.
Álláskeresőként nézd meg, mire, hogyan tudnád kihasználni az időd? Elsősorban a munkatalálás legyen a fókuszodban, naponta foglalkozz vele, böngészd a hirdetéseket, érdeklődj, tedd a lépéseket. Hidd el előbb-utóbb sikerülni fog, megvan már az a munkahely, az a pozíció, ami rád vár, csak még nem találtatok egymásra.
Figyelj oda, ha kezd teljesen átalakulni az életritmusod, amikor a fél napot átalszod, miközben a fél éjszakát meg ébren töltöd. Így sokkal nehezebben állsz majd vissza a régi kerékvágásba, ha ismét munkába kell járnod. Fontos, hogy mozdulj ki otthonról! Találj ki programokat, amik arra késztetnek, hogy reggel felkelj, felöltözz, rendbe hozd magad, emberek között legyél, érjenek külső ingerek. Számos – akár ingyenes – programlehetőséget, tanfolyamot, előadást találhatsz, de ha más nincs, akkor egy kis séta, sport, bevásárlás, ügyintézés, baráti találkozó is segíthet. Gondold át, mi mindenre mondtad anno, hogy szívesen megnéznéd, megtanulnád, csak nincs rá munka mellett időd. Akkor most itt a lehetőség, hogy elkezdj nyelvet, gépírást, számítástechnikát, bármit tanulni, átképezd magad, foglalkozz a hobbiddal. Egyrészt mindezek elfoglaltságot jelentenek, s már ez maga is jó érzéssel tölt el, másrészt fejlődsz, ami növeli az önértékelésed és az esélyed a munkaerőpiacon.
Ne a régi állapotot akard mindenáron visszaállítani, az elbocsátás egy új lehetőséget is jelenthet arra, hogy pályát módosíts, válts. Rengetegen járnak be nap mint nap úgy dolgozni, hogy nem szeretik a munkájukat vagy munkahelyüket, de mivel viszonylag jól elvannak az állóvízben, nem is akarnak vagy mernek maguktól változtatni. A biztos rossz még mindig jobb, mint a bizonytalan elven sokan még akkor sem lépnek ki a mókuskerékből, ha egyre erősebb bennük az érzés, nem itt van az ő helyük. Ilyenkor az élet meghozza a döntést helyettük és rákényszeríti őket arra, hogy átgondolják a dolgokat, s akár teljesen új irányba induljanak.
Vagyis míg az egyik ember azt gondolja, itt a világvége, nem kellek sehová, értéktelen vagyok, addig a másik azt mondja, nem véletlen, hogy ez így alakult, talán ideje lenne megnéznem, mihez kezdhetek még magammal, mit szeretnék, mi felelne meg személyiségemnek, vágyaimnak, lehetőségeimnek a legjobban.
Hiszen a munka, ahogyan fent említettem, igen fontos szerepet játszik életünkben. Nem mindegy tehát mit csinálunk, hová járunk be dolgozni. Az élet úgy hozta, hogy ismét a kezedbe került a döntési lehetőség. Használd ki, valósítsd meg azt, amit szeretnél!
Uhlár Mónika
coach, életvezetési és karrier tanácsadó
