Légy önmagad! – Jó, de ki vagy Te?

tükörkép6Minden bizonnyal Te is ezerszer hallottad már, hogy csak légy önmagad! Ez így is van, meg kell(ene) élned önmagad, de ki vagy Te? Mit mondanál magadról? Úgy is kérdezhetném, kinek gondolod magad? Tudsz és hát egyáltalán lehet válaszolni erre a kérdésre? Szavakkal, gondolatokkal? Hisz nem a gondolataid vagy. De mivel azzal azonosítod magad, amit gondolsz, hiszel magadról, érdemes innen elindulni önmagad felé.

Ha most fel kellene sorolnod mindent, amit egy bemutatkozásnál, vagy ismerkedésnél mondani szoktál magadról, mi minden kerülne elő? A munkádon, korodon túl jönnének a különféle személyiségjegyek, tulajdonságok, erősségek, esetleg hiányosságok, félelmek. Meg persze egy csomó minden, amiket nem mondanál ki, csak belül érzed, hiszed magadról. Hogy pl. nincs önbizalmad, képtelen vagy, béna, kétbalkezes, egy szerencsétlen lúzer, stb.

Vajon ez igaz? Tényleg ilyen vagy? Vagy ez is csak egy gondolattal, negatív tapasztalattal, akár egy kritikus beszólással kezdődött valamikor régen, amit elhittél, amitől tartani kezdtél és szépen lassan az identitásod részévé tettél. Ha éveken át azt gondolod magadról, hogy te egy szerencsétlen lúzer vagy, akkor persze hogy olyan helyzetekbe kerülsz majd, ami ezt igazolja, ahol megint így érezheted magad, hiszen ami bent, az kint. Amit belül elképzelsz, azt teremted meg a külvilágban. A Te világodban.

S hogy mindez honnan ered? Néhány esztendős gyermekként még Te sem ismerted az „én” fogalmát, az önmagadról való tudást csak külső minta, a környezet (szülők, család, társadalom) közvetítésével szerezted meg, vagyis énképedet a környezeted visszajelzései, véleménye alapján alakítottad ki. A felnőtteknek, a világnak való megfelelni akarásból fakad ezután az, amilyenné válni szeretnél, vagy amitől félsz, hogy olyanná válsz. El akarod nyerni mások tetszését, hogy szeressenek, szüntelenül szorongsz az esetleges kudarcok, a visszautasítás miatt, külsődet, adottságaidat egész életedben valamihez, valakihez viszonyítod. Vagyis mások véleményére alapozva elhiszed, hogy olyan vagy, amilyen, s ez előbb-utóbb a valóságoddá válik, eszerint éled az életed.

A valódi önismeret ott kezdődik, amikor meglátod, hogy mindaz, amit hiszel magadról nem valóságos, önmagad mély ismeretének semmi köze azokhoz a gondolatokhoz, amelyek az elmédben keringenek! Lásd meg azokat a szülői viselkedésmintákat, melyek alapján jelenlegi énképedet felépítetted, hogy ki nem vagy! Ennek megismerése, elfogadása az első lépés önmagad felé.Ez az alap, vagyis az álarcok, szerepek, tudattalan minták, programok és félelmek mögé kell nézned, hogy teljesen új szemszögből láthasd és élhesd meg valódi önmagad.

A mi én-képünk már kialakult, de ha épp szülői örömök elé nézel, vagy kisgyermeked van, akkor különösen érdemes odafigyelned, milyen visszajelzéseket adsz neki. Ugyanis:

 „A gyerek olyannak látja magát, amilyennek a te szemed tükre mutatja.” (Böjte Csaba)

Comments are closed.