Uhlár Mónika a nevem. Egy Nógrád megyei kis faluban, Nógrádsápon nőttem fel, 1997-től azonban Budapesten élek. Nemcsak gyerekként, hanem felnőttként sem tudtam sokáig, hogy mi leszek, ha nagy leszek, mindig csak azt tudtam határozottan, hogy mit nem akarok. Így konkrét pályaelképzelés nélkül sodródtam egyik iskolából a másikba, egyik területről a másikra (pedagógia, média, jog), de ott legbelül mindig is éreztem, tudtam, hogy valamilyen formában az emberekkel szeretnék foglalkozni. Német nyelvtanári, majd később emberi erőforrás tanácsadó képesítést szereztem. Ez utóbbi legalább már tudatos választás volt.
Az évek során egyre inkább erősödött bennem, hogy itt az idő, váltanom, változtatnom kell, mert az eddigi munkákban sosem tudok igazán kiteljesedni. Hiszen végig tudtam, én nem ezt akarom, ez nem én vagyok! Azonban a vágyak csak vágyak maradtak, a „biztosból” kilépni nem merve inkább szenvedtem. Aztán eljött a pillanat! Ehhez hozzájárult az is, hogy – mondhatnám sajnos – pánikbeteg lettem. De nem sajnos, hiszen ha én magam nem élem át e betegség valódi mélységeit, nem tapasztalom meg az iszonyú testi tüneteket, hogyan tudnék még hatékonyabban segíteni azokon, akik hozzám fordulnak?
Így visszatekintve már látom, mindennek pontosan úgy kellett történnie, ahogyan történt, hiszen semmi sem véletlenül jelenik meg az életünkben. Meg kellett élnem a testi-lelki-anyagi mélységeket, a “padlóra kerülést”, hogy tudjam, hogyan lehet és kell felállni, újrakezdeni, pályát módosítani és 34 évesen visszaülni az iskolapadba, beleugrani az ismeretlenbe, a bizonytalanba és megvalósítani azt, amire mindig is vágytam. A kulcs a tudatosságban és a szemléletváltásban rejlik. Számos önismereti tanfolyamot, tréninget elvégezve, tudatos életmód táborokat megjárva, előadásokat hallgatva, könyveket olvasva rájöttem, hogy a valóság teljesen más, mint ahogyan azt én addig hittem, gondoltam. Éreztem, hogy megtaláltam valamit. Valamit, ami sokkal több annál, mint amit én valaha is kerestem.
Hálás köszönet ezért többek között Csattos Ilikének, az általa vezetett Csendo® programok segítségével ugyanis nemcsak a félelmeim, a problémáim okát láttam meg, hanem valódi önmagamat és az egész életemet. Most már tudom, hogy csakis a tudattalan félelmeink, az abból fakadó gondolataink akadályoznak meg abban, hogy elérjük azt, amit szeretnénk, hogy megvalósítsuk álmainkat, sőt, hogy egyáltalán merjünk álmodni, lépni és tenni érte. Csak rajtunk múlik, senki máson. A változtatást mindig önmagunkon belül kell elkezdenünk ahhoz. hogy megváltozzon az, ami kívül van. Itt és most, a jelen pillanatban pedig már minden válasz bennünk van.
S hogy azóta mi változott? Mondhatnám minden, és azt is, hogy semmi. „Csak” most már minden pillanatban tudom, hogy én élem és teremtem az életem!
A szemlÉLETváltás menü alatt találsz még írásokat magamról. Vagy rólad?
