Ilyenkor felmerülhet, hogy a babát nem tartják meg, esetleg az édesanya tudattalanul vagy akár tudatosan is mindent megtesz azért, hogy elvetéljen. 

Bár a szülők érzései később megváltozhatnak, és a gyermek megszületése után szeretettel fordulhatnak felé, a fogantatás és a magzati időszak érzelmi lenyomatai, a feleslegesség, haszontalanság és az elutasítottság érzése mélyen beépülnek a baba lelki világába. 

A nem tervezett gyermek ugyanis már életének legelső szakaszában azt az üzenetet érzékeli: “Nem kellek.” “Nem akarnak.” “Nincs itt helyem.” Ezek a sérülések később meghatározhatják az alacsony önértékelését, a kapcsolatait és azt is, hogyan viszonyul önmagához, illetve a világhoz.

A nem várt gyermekek közül sokan nem érzik önmagukat elég értékesnek, nekik nem alanyi jogon, a létezésük miatt jár a szeretet, hanem úgy vélik, azt ki kell érdemelniük. Könnyen kialakulhat náluk a bizonyítási kényszer. Mintha az egész élet egy láthatatlan program köré szerveződne: “Bebizonyítom, hogy érdemes vagyok a szeretetre.”

Egészen korán megtanulják, hogyan kell „jó gyereknek lenni”, mások igényeit előtérbe helyezni. Sokan kiválóan teljesítenek az iskolában, igyekeznek megfelelni a szülői és társadalmi elvárásoknak, segítőkészek, empatikusak és problémamentesek lesznek. A szeretetet nem feltétel nélküli elfogadásként élik meg, hanem jutalomként, amelyet jó viselkedéssel, teljesítménnyel és alkalmazkodással lehet megszerezni.

Az ilyen gyermek gyakran nemcsak abban bizonytalan, hogy szeretik-e, hanem abban is, szabad-e figyelmet kérnie? Szabad-e kifejezni a szükségleteit? Joga van-e a létezéshez?  

Milyen következményei lehetnek mindezeknek felnőttként?

Ha a fentiekben magadra ismertél, talán ezek is jellemzőek Rád:

• Képtelen vagy nemet mondani.
• Rettegsz a hibázástól;
• vagy attól, hogy valakit megbántasz és emiatt nem leszel szerethető.
• Gyakran van bűntudatod, miután kimondtál vagy megtettél valamit.
• Maximalista vagy.
• Félsz, attól, hogy nem vagy elég jó, és ha nem felelsz meg az elvárásoknak, akkor elveszítheted mások szeretetét vagy elfogadását. 
• Nehezen húzol határokat, veled csaknem “bármit” meg lehet tenni.
• Te mindenkire is odafigyelsz, de Tőled gyakran elfelejtik megkérdezni hogy vagy?
• Önbizalomhiánnyal küzdesz.
• Szorongó típus vagy.
• Bizonytalanul kötődsz, nehezen találsz magadnak párt, illetve gyakran kerülsz szeretői szerepbe, ahol újra és újra átéled a “Nem kellek.”, “Nem engem választanak.”,”Nem vagyok elég jó.” fájdalmát.
• Félsz az elutasítástól.

Mindezek gyakran nem látványosak. Nem feltétlen hangos konfliktusokban jelennek meg, hanem belső szorongásban, önmagad elfojtásában és csendes visszahúzódásban. 

Azok, akik gyerekként hosszú éveken át mások igényeire hangolódtak rá, gyakran nehezen kapcsolódnak saját érzéseikhez és vágyaikhoz. Az elvárásokat pontosan ismerik, önmagukat azonban alig. Tudják, mire van szüksége a környezetüknek, de azt már sokkal kevésbé, hogy ők maguk mire vágynak.

Sokan inkább szerepek mögé bújnak. Kívülről igyekeznek tökéletesnek tűnni, miközben belül bizonytalanság, önértékelési problémák és identitáskeresés jellemző rájuk. Felnőttkorban gyakran ők lesznek azok, akik mindig rendelkezésre állnak, mindenkit meghallgatnak, segítenek, alkalmazkodnak. Saját szükségleteiket azonban rendre háttérbe szorítják, sőt gyakran meg sem tudják fogalmazni, mire vágynak igazán. 

Mit tehetsz?

A megértés maga ritkán hozza el a változást. Ehhez mélyebb önismereti módszerekre van szükség, amelyek segítségével visszamegyünk a fogantatásod pillanatáig és ott gyógyítjuk a belső gyermekedet, aki mindezeket átélte. A cél az, hogy az önismereti munka során fokozatosan megtapasztald, hogy nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy szerethetővé válj! Akkor is értékes vagy, ha hibázol, ha kimondod a véleményed, ha haragszol, vagy ha nemet mondasz. 

Az igazi változás pedig ott kezdődik, amikor először fel tudod tenni magadnak bűntudat nélkül azt a kérdést: „De ÉN mit szeretnék?” Amikor elkezded felismerni, hogy ettől nem önző vagy, hanem végre elkezdesz odafigyelni a saját szükségleteidre! Az értéked már nem a teljesítménytől, a hasznosságtól vagy mások elégedettségétől és visszajelzésétől teszed függővé. Amikor érzed, a létezést nem kell kiérdemelned. 

A fogantatásunk és érkezésünk körülményeit nem választhatjuk meg. Azt azonban igen, hogy felnőttként milyen kapcsolatot alakítunk ki a történetünkkel, a múltunkkal és önmagunkkal. Az, hogy a szüleid szerint Te “rosszkor” jöttél, róluk szól, nem rólad. Ők nem Téged nem akartak, hanem gyereket nem szerettek volna. Nem kell, hogy az ő valóságuk, a Te valóságoddá váljon. Jogod van itt lenni és úgy élni, ahogyan szeretnél!

A létezésedhez nem kell engedély. A helyedet nem kell kiérdemelned ezen a világon. Add meg azt a szeretetet magadnak, amire mindig is vágytál!

The post A nem várt gyermek lelki sérülései appeared first on Szemléletváltás.

Vagy egy teljesen hétköznapi példa: „A párom minden este sportműsorokat néz, engem baromira nem érdekel, de nem szólok neki, mert tudom, neki ez milyen fontos.” És hát micsoda önzőség lenne, ha nem azt csinálnánk, ami nekik jó.

Vagyis szeretném ezt, szeretném azt, és mindig jön egy DE! De valaki miatt „nem lehet”. Tényleg nem? Inkább lemondasz alapvető igényekről, álmokról, önmagadról, sőt akár az életedről is azért, mert a párodnak, a szüleidnek, akárkidnek ez nem tetszik? Vagy konfliktushoz vezetne? Természetesen gyakran kell alkalmazkodnunk egy párkapcsolatban, lemondani szülőként bizonyos igényünkről, de ha folyamatosan feladjuk önmagunkat, az egyenes út a belső frusztrációkhoz és a boldogtalansághoz. 

Menjünk csak vissza képzeletben a kisgyermek korunkba. Akkor még kiharcoltuk, amit akartunk, nem adtuk fel, míg el nem értük. Jó, az eszközeink nem biztos, hogy mindenkinek tetszettek – lásd hiszti, üvöltés, durci –, de a kis kezdetleges céljaink megvoltak, nem ismertünk lehetetlent, és nem igazán érdekelt, ki mit szól mindehhez. De szóltak: „Ne legyél rossz!”, „Ne légy ilyen akaratos!”,”Ezt nem szabad/nem illik!” – és még sorolhatnám a rengeteg tiltást, amikkel beléd nevelték, hogy NE te legyél fontos, hanem szépen felelj meg mindenki másnak. Persze légy tekintettel másokra, ne árts szándékosan nekik, de önmagadat semmiképp se add fel! Önmagad számára te legyél az első!

Feltételezem, te is azt szeretnéd, ha a másik őszinte lenne veled és nem csak megfelelési kényszerből tenne meg valamit. Szóval te is vállald inkább őszintén a véleményed és önmagad, és nyugodtan mondj nem-et, ha úgy érzed. Mert aikor másnak igen-t mondasz, lehet, hogy magadnak nem-et.

Milyen szép a magyar nyelv. Amikor valamit teszel másokért és megköszönik, mit mondunk? Szívesen! És a szóban magában is benne van a „szív”. Vagyis, ha tiszta szívvel, jó érzésekkel csinálsz valamit, az az igazi. Ez legyen a belső iránytűd, a szíved.

“Nemet mondani másoknak: ez része a felébredésnek, ez gyönyörű. A felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek találod. Értsd meg: ez nem önzés. Önzés az, mikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod. Az önzés. Nem önzés, ha úgy éled a saját életed, ahogy helyesnek látod.” (Anthony de Mello)

The post Önző vagy, ha szereted magad? appeared first on Szemléletváltás.

Parancsszóra persze az önszeretet nem fog menni, de íme néhány tipp, amire érdemes odafigyelned, hogy elfogadóbb légy önmagaddal.

1. Fogadd el és ne hasonlítgasd magad másokhoz! 

Sosem leszel olyan, mint más! Szerencsére! Hiszen egyéni vagy, egyedi, különleges, fedezd fel a saját értékeidet, képességeidet!

2. Légy kedves és türelmesen magaddal! 

Ne szidd, vádold magad, ha valami nem sikerül elsőre! A hiba is a folyamat része, tanulj belőle és próbáld újra, másképp!

3. Hagyj fel önmagad kritizálásával! 

Senki sem tökéletes, igen, te sem! Engedj a magaddal szemben támasztott elvárásokból, különben tényleg sosem leszel elégedett, elég jó, elég okos, elég … Inkább dicsérd magad! Nézd meg honnan indultál és mi mindent elértél már!

4. Állj ki azért, amiben hiszel! 

Merd vállalni a véleményed és önmagad! Mi történhet? Mindenki úgysem fog egyet érteni veled, de nem is kell! A lényeg, hogy ne akarj másoknak megfelelni!

5. Vedd körül magad pozitív emberekkel!

Barátokkal, akikkel támogatjátok egymást és akik őszintén örülnek a sikereidnek!

6. Ne feledd, a kritika csak egy vélemény, nem tény! 

Hallgasd meg, ha kell, fogadd meg belőle azt, ami a fejlődésedet szolgálja, de ne azonosulj azzal, amivel nincs dolgod!

7. Zárd le a múltat! 

Lépj ki azokból a helyzetekből, kapcsolatokból, amelyek nem építenek, sőt visszahúznak!

8. Itt a lomtalanítások ideje! 

Dobj ki vagy ajándékozz el minden, számodra felesleges dolgot, hogy helyet teremts az újnak!

9. Minden nap legyen legalább pár perced magadra! 

Ez az ún. ÉN-idő. Amikor csak te vagy magaddal. Ez lehet egy kávézásnyi elcsendesedés, de még jobb, ha meditálsz, befelé figyelsz, a hobbiddal foglalkozol vagy sétálsz egyet.

10.Légy hálás minden apróságért! 

Azokért a dolgokért is, amik számodra természetesek. Hogy ma is élsz, hogy egészséges vagy, hogy be tudtál ma vásárolni, hogy van, aki szeret, van otthonod…

11. Mindig a belső hangodra figyelj! 

Merd követni a szívedet és a megérzéseidet!

12. Éld meg az életed örömeit! 

Nevess sokat! A boldogság benned kezdődik!

+ 1 Szeresd magad! Kezdd el most!

Ne várj addig, amíg jobban leszel, új munkát találsz, megtalálod a párod vagy épp vékonyabb leszel. Hidd el, igenis értékes és szerethető vagy! Ehhez újra vissza kell találnod valódi önmagadhoz. A „Szeretem magam! – Vagy mégsem?” c. workshopon az álarcaid, hitrendszereid és félelmeid mögé nézünk, hogy felfedezhesd újra azt a csodálatos embert, akinek születtél, és aki még most is ott él benned!

„Most rólad van szó! Csakis rólad, akiben az “én vagyok” élmény él. Az emberek jönnek-mennek, de te maradsz. Önmagad állandó társa vagy. Álmodban is kísér. Ha ez így van, lehetetlen, hogy önmagaddal ne légy jóban!” (Müller Péter)

The post Hogyan szeressem magam? appeared first on Szemléletváltás.