Ha benned is ott a vágy a valódi, tartós változásra, de úgy érzed, mintha valami láthatatlan fal állna előtted, akkor ez a cikk neked szól. Nézzünk rá együtt, mi állhat a háttérben – és hogyan lehet áttörni ezeket a belső akadályokat.

Miért ismétlődik a régi?

1. Mert az ismeretlen félelmetesebb, mint a fájdalom

Igenis létezik az a bizonyos komfort- vagy inkább kényelmi zóna, a jól megszokott, biztonságos közeg. Lehet, hogy most nem jó – de legalább kiszámítható. Tudod, hogyan éld túl a szorongást, hogyan birkózz meg a hiányérzettel. Energetikailag is ez az ismerős neked, ezekben a helyzetekben van bevált rutinod. Már “profin” kezeled az anyagi nehézségeket, megszoktad a fájdalmat, hogy veled mindig ez történik. És bármennyire is vágynál másra, az a tudatalattidnak idegen és félelmetes.

A belső ellenállás gyakran nem a változásra, hanem az ismeretlennel járó kiszolgáltatottságra adott reakció. Ezért maradsz sokáig ott, ahol már régen kinőtted önmagad – mert az ismeretlen túl kockázatosnak tűnik, még akkor is, ha a régiben már szenvedsz.

2. Mert a változás nem egyszerűen akarat kérdése

Az akarás nagyon fontos hozzá, az az első lépés, de önmagában kevés. Ha elég lenne akarni pl. a lottó ötöst, szinte mindenki megnyerné. Ha a gyógyuláshoz elég lenne az akarat, mindenki egészséges lehetne. A változás nem lineáris, nem mindig látványos, és főleg nem eldöntés kérdése. Mélyebb rétegeket is érint.

3. Mert a tudattalan programjaid írják a sorsodat

A tudattalan, mély meggyőződéseid teremtik az életedet, nem az elméd. Ezért van az, hogy hiába akarsz változni „fejben”, ha a lelked mélyén még mindig a régi minták futnak. A valódi átalakulás ott kezdődik, ahol hajlandóvá válsz szembenézni ezekkel a rejtett programokkal – és újraírni őket.

4. Mert azonosulunk a történetünkkel

Sokan nem is a helyzetükhöz, hanem a róla alkotott identitásukhoz ragaszkodnak. A „nekem ez nem megy”, „én ilyen vagyok” típusú narratívák mélyen beépülnek, és biztonságérzetet adnak – még akkor is, ha közben utáljuk őket. Hányszor mondod (vagy gondolod), hogy „én már csak ilyen vagyok”, hogy “nekem vagyok elég jó”? Ezek a mondatok olyanok, mint egy belső forgatókönyv, ami újra és újra ugyanoda vezet. A változás ott kezdődik, amikor már nem azonosulsz a múltbéli sztorikkal, és hajlandó vagy elengedni azt, aki eddig voltál.

5. Mert a változás gyakran veszteséggel jár

A gyógyulás nemcsak arról szól, hogy valami új születik – hanem arról is, hogy valami régi elhal. Munkahelyeket, barátokat, szerepeket, szokásokat, hiedelmeket vagy akár magadról alkotott képeket kell elengedned és ez ijesztő, sőt fájdalmas is lehet. A fejlődés nemcsak új utakról szól, hanem régi kötődések elveszítéséről is.  És a gyász ilyenkor természetes része a folyamatnak.

Hogyan törhetjük át a változás akadályait?

A változás nem könnyű, de nem is lehetetlen! Az első lépés, hogy őszintén szembenézz vele: miért ragaszkodsz a jelenlegi helyzetedhez? Mi ad biztonságot számodra, még ha az fájdalmas is? Tedd fel őszintén magadnak a kérdést: “Mi a “jó” nekem ebben, amit nem veszek észre?” “Miért választom újra és újra?”.  Ha felismered a komfortzónádat, már képes leszel egy kis lépést tenni a változás felé, akkor is, ha az eleinte ijesztő.

Dolgozz a mély, tudattalan hiedelmeiden! Csak azt tudjuk megváltoztatni, amiről tudunk. Ülj le egy darab üres papírral és tollal és írd össze a nézőpontjaidat az adott problémáról, ill. magadról.

Keress olyan módszereket, szakembert, technikát, aki/ami segít feltárni és felülírni a régi korlátozó mintáidat! A változás akkor lesz igazán hatékony, ha elfogadtad, meggyógyítottad a múltat, és szabadon engedted a régi történeteket. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejted, ami történt, hanem azt, hogy nem engeded, hogy a múlt határozza meg a jövődet.

Végül, bár a változás veszteségekkel is járhat, ne feledd: minden elengedett dolog helyet ad új lehetőségeknek, új embereknek. 

Miért indulj el ezen a hosszú úton?

Mert bár önmagadon dolgozni nem mindig könnyű – de mindig megéri. Mert minden lépés, amit befelé teszel, közelebb visz ahhoz az emberhez, aki igazán vagy. Akit nem a múltja, a félelmei vagy a mások elvárásai vezetnek, hanem belső biztonsága, ereje és tisztánlátása. A változás nem egy cél, hanem egy folyamat. Lehet lassú, néha fájdalmas, de cserébe valami csodálatosat ad: egy szabadabb, teljesebb, igazabb életet. És ez az igazi ajándék, amit a saját kezedbe vehetsz.

“A változás, amely után sóvárogsz, nincs messze tőled! Mert nincs rajtad kívül. Benned van!” (Szepes Mária)

The post Miért húz vissza a régi – amikor már az újat választanád? appeared first on Szemléletváltás.

1. Tudd, hogy Te vagy a teremtője a valóságodnak

• Az első és legfontosabb lépés annak felismerése, hogy mindent Te teremtettél meg az életedben, akár tudatosan, akár tudattalanul.
• Önreflexió: Kezdd el figyelni, hogy miért történnek veled bizonyos dolgok. Ha úgy érzed, hogy mindig ugyanazok a negatív események ismétlődnek, akkor se hibáztasd vagy ostorozd magad! Inkább kérdezd meg: „Milyen gondolatok vagy érzelmek vezetnek ezekhez az eseményekhez? Mi a közös bennük?” “Mit tettem, gondoltam, éreztem, ami ezt hozta létre?”
  

2. Vállald a felelősséget a saját életedért

• Az áldozati hozzáállás egyik legfőbb ismérve, hogy mindig másokat hibáztatunk azért, ami velünk és körülöttünk történik, a környezetünkre hárítva a felelősséget. Ezzel szemben a teremtő hozzáállás azt mondja: „Minden, ami velem történik, a döntéseim és a választásaim eredménye.”
• Gyakorlat: Minden reggel kezdj el egy tudatos „felelősségvállalás” gyakorlatot: „Ma felelősséget vállalok a gondolataimért, érzéseimért és tetteimért.” “Mit választhatok ma, amivel azt a jövőt teremtem, amit élni szeretnék?” 

3. Tudd, hogy a belső világod formálja a külvilágot

• Ami bent, azt kint: A teremtő hozzáállás egyik kulcseleme, hogy megértjük: amit belső világunkban érzünk, gondolunk, az a külvilágban is megjelenik. A külső körülményeid, az anyagi helyzeted, a párkapcsolatod vagy annak hiánya mind azt tükrözik neked, ami benned van. Ha valamivel nem vagy elégedett, kezdj el azon dolgozni önmagadon belül!
• Gyakorlat: Szánj rá napi 5-10 percet arra, hogy vizualizáld, amit látni szeretnél az életedben. Ügyelj a negatív érzéseidre és gondolataidra! Akár össze is írhatod az összes korlátozó nézőpontodat, esetleges félelmedet az adott témával kapcsolatban, hogy megváltoztathasd őket.

4. Kérdezd meg magadtól: „Mit tanít ez nekem?”

• Az áldozati hozzáállás gyakran azt jelenti, hogy a negatív tapasztalatokat bajként éljük meg, és úgy érezzük, hogy a világ „ellenünk dolgozik”. A teremtő hozzáállás viszont azt mondja, hogy minden, ami történik, értem van és lehetőség a fejlődésre.
• Gyakorlat: Amikor valami nehézséggel szembesülsz, kérdezd meg magadtól: „Mi a tanítás ebben a helyzetben?” “Mi a “jó” nekem ebben, amit nem veszek észre?” “Ha ez nem probléma, hanem lehetőség, akkor mi ez?” Ezzel az áldozati szemléletet átformálhatod egy tanulás-orientált hozzáállásba. 

5. Cselekedj, még ha félsz is

• A teremtő hozzáállás nem passzív várakozást jelent, hanem aktív cselekvést. Az áldozati tudat gyakran gátolja a cselekvést a félelem és a kételyek miatt.
• Gyakorlat: Írj le három konkrét lépést, amelyeket megtehetsz a céljaid elérésére, még ha kicsik is. Ne várj arra, hogy minden tökéletes legyen, egyszerűen csak kezdj el cselekedni! Ahogy lépsz előre, egyre nagyobb magabiztosságra és bátorságra fogsz szert tenni.
  

6. Figyeld a szavaidat

• Az, ahogyan beszélsz magadról és a világról, nagy hatással van arra, hogyan éled meg a valóságodat. Az áldozati hozzáállás gyakran tele van olyan kifejezésekkel, mint „soha”, „mindig”, „nem tudom”, „nem fog menni”, míg a teremtő hozzáállás pozitív, erőteljes és cselekvés-orientált nyelvet használ.
• Gyakorlat: Ha következő alkalommal azt mondod magadnak, hogy „Ez túl nehéz”, cseréld ki a mondatot: „Ez egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.” Kezdj el tudatosan pozitívan beszélni magadról. “Képes vagyok rá!” “Meg tudom csinálni!”
  

7. Gyakorold a hála és megbocsátás művészetét

• A hála és megbocsátás kulcsszerepet játszanak a teremtő hozzáállás kialakításában. A hála segít a jóra, a hiány helyett a “VAN-ra” fókuszálni, míg a megbocsátás felszabadít a múltbéli sérelmekből és fájdalmakból.
• Gyakorlat: Minden este írj össze 5 dolgot, amiért hálás vagy. Emellett próbálj meg megbocsátani azoknak, akik bántottak – nem azért, mert megérdemlik, hanem azért, mert te érdemled meg a belső békét.

„Nem az vagy, amit a körülményeid diktálnak, hanem az, amit teremtesz belőlük. Minden egyes gondolatod, szavad és tetted formálja a valóságodat – ahogy bent változol, úgy alakul át a világ körülötted.” ~ Uhlár Mónika

The post Hogyan lehet átlépni az áldozati tudatból a teremtő hozzáállásba? appeared first on Szemléletváltás.

Akár pozitívabb, akár negatívabb a hozzáállásunk, a kutatások szerint általánosságban elmondható, hogy az emberek hajlamosak a sikereiket saját képességeiknek, erőfeszítéseiknek tulajdonítani, míg a kudarcaikért és problémáikért külső tényezőket (pl. más embereket, a körülményeket, a sorsot, a karmát vagy a balszerencsét) okolni. Ezt a jelenséget self-serving bias (önérdekű torzítás) néven ismerjük a pszichológiában. Miller & Ross (1975) elmélete szerint ez a torzítás segít a pozitív énkép és az önbecsülés fenntartásában, de problémát is okozhat, mert megnehezíti a fejlődést és a felelősségvállalást.

Miről ismerheted fel az áldozati hozzáállást?

Az áldozati tudat jellemzői – Passzív, hárítja a felelősséget, külső tényezőket, másokat hibáztat, hajlamos az önsajnálatra, nem tehetek róla gondolkodás jellemzi.

Ez utóbbi származhat az ún. tanult tehetetlenségből (Martin Seligman). A kísérletek kimutatták, hogy ha valaki többször kerül olyan helyzetbe, ahol úgy érzi, nincs hatalma változtatni, akkor később is passzív marad, még akkor is, ha lehetősége lenne a változásra. Például: Ha valakit gyerekkorában gyakran megbüntettek anélkül, hogy értette volna, miért, akkor felnőttként is úgy érezheti, hogy az élet igazságtalan vele szemben.

Az áldozati attitűd emellett sokszor torzított gondolkodásból fakad, melyre ilyen és hasonló gondolatok jellemzőek:

• „Szegény én, mindig velem történnek rossz dolgok.”
• „Mindenki ellenem van.” 
• “Bármit teszek, úgysem változik semmi.”
• „Nem az én hibám, hogy itt tartok, ilyenek a körülmények.”
• “Bezzeg neki könnyű, lenne ő az én helyemben!”

Vagyis a saját gondolkodásmódunk tart ilyenkor áldozat szerepben.

“Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.” (Henry Ford)

 

Biztosan Te is hallottad már azokat a spirituális megközelítéseket, melyek azt tanítják, hogy minden tapasztalatunk a saját tudatunk, a gondolataink, energiánk ill. rezgésünk tükröződése. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a sikereinkért, hanem a kihívásainkért és nehézségeinkért is mi vagyunk felelősek, azokat mi teremtjük – akár tudatosan, akár tudattalanul.

• A vonzás törvénye pl. azt mondja, hogy a gondolataink és érzelmeink határozzák meg a valóságunkat. Ha valami „negatív” történik, az is egy belső állapot tükröződése.
• A karma törvénye (hinduizmus, buddhizmus) szerint: Minden tettünk, gondolatunk és szándékunk visszahat ránk, akár ebben az életben, akár egy következőben.
• Advaita Vedanta és más nonduális filozófiák: Azt tanítják, hogy minden EGY (egyéni és kollektív szinten is), így amit tapasztalunk, az nem valami külső erő vagy véletlen eredménye, hanem a saját tudatunk kivetülése. 

Ezek a nézőpontok radikális felelősségvállalásra ösztönöznek, mert azt sugallják, hogy mindent mi teremtünk – nem hibáztatásként, hanem lehetőségként, hogy tudatosabbá váljunk és változtassunk. A spirituális megközelítés emiatt sokkal mélyebb önismeretet és tudatosságot hozhat az életünkbe és abban erősíten meg, hogy az embernek igenis van hatalma változtatni a helyzetén.

A teremtő hozzáállás jellemzői tehát a fentiek tükrében: – Aktív, tesz, cselekszik, változtat, tudatos, felelősséget vállal, tisztában van a lehetőségeivel és a képességeivel, belső erő felismerése jellemzi.

Hogyan tudsz kijönni az áldozati gondolkodásból?

• Tudatosítás: Ismerd fel a saját gondolkodási mintáidat és azok hatását! Korlátozó, áldozati hitrendszerekkel még több hasonló tapasztalatot szerzel majd!
• Felelősségvállalás: Ne csak másokat hibáztass! Fontos annak belátása, hogy az életed felett van hatalmad. Te teremted a saját valóságodat, fedezd fel a teremtő erődet!
• Érzelmi feldolgozás/önismereti munka: Segíti a gyerekkori mintázatok, esetleges traumák feltárását és feloldását, átkeretezi a negatív gondolatokat.
• Önmegerősítés: Tudatosan hozz olyan döntéseket, amelyek előrevisznek, nem pedig visszahúznak.

A pszichológia és a spirituálisabb megközelítés is egyetért abban, hogy az áldozati attitűd egy belső állapot, amelyen lehet változtatni. A különbség az, hogy míg a pszichológia ezt kondicionálásnak, traumának és gondolkodási torzításnak tulajdonítja, a spiritualitás azt mondja, hogy ez egy választás, amelyet át lehet írni tudatossággal.

Záró gondolatok

Kisgyermekként nem sokat tehetünk még azért vagy az ellen, ami velünk történik, gyakran kapunk nehéz csomagot a szüleinktől. Felnőttként azonban már igenis tehetünk magunkért, a mi felelősségünk, mihez kezdünk a múltbéli eseményekkel, mintázatokkal, akár transzgenerációs programokkal. Az áldozati tudatból való kilépés egy tudatos választás, amelyet folyamatos gyakorlással érhetünk el. Ahogy egyre inkább a teremtő hozzáállásra összpontosítunk, szükséges, hogy megengedjük magunknak a hibázást, hiszen a fejlődés nem lineáris, hanem egy folyamatos tanulás és növekedés útja. Fontos arra is ügyelni, hogy ne essünk át a „mindenről más tehet” gondolkodásmódból a „minden miattam van” önhibáztatásba. Legyünk türelmesek magunkkal a változás útján. Hiszen minden lépés közelebb visz ahhoz, hogy a saját életünk tudatos teremtőivé váljunk. 

Hogy néznek ki ezek a lépések konkrétan a gyakorlatban? Mit tehetsz? – Erről szól majd a következő írásom.

The post Teremtője vagy áldozata vagy az életednek? appeared first on Szemléletváltás.

„Mintha taxiba szállnál”– Nagyon szeretem a tudatos teremtést a taxizáshoz hasonlítani, mert ez remekül szimbolizálja az alapokat – mondja Uhlár Mónika life coach, életmód-tanácsadó. – Amikor beszállunk a taxiba, nem azt mondjuk a sofőrnek, hogy: „Mindegy, hová visz, csak ott boldog legyek”, hanem pontosan megmondjuk az úti célt. Ez az egyik kulcsfontosságú tényező: ne általánosságokat fogalmazzunk meg, hanem pontosan határozzuk meg a célunkat! Miután elindul a kocsi, máris rábízzuk magunkat a vezetőre, és hiszünk abban, hogy arra a helyre fog elfuvarozni, amit kértünk tőle, akkor is, ha dugóba kerülünk, vagy valamilyen akadály miatt kerülőt kell tennie. Ha egész konkrétan meg tudjuk fogalmazni a vágyunkat, és teljes bizalommal hinni tudunk abban, hogy előbb-utóbb el fogjuk érni, akkor jó úton haladunk a megvalósulás felé!

Mónikával sorra vettük, hogy miként határozhatjuk meg jól a céljainkat, és hogyan ne szabotáljuk el a teremtést félúton…

• Blokkok: „A legtöbb sikertelenségünk egy-egy gyerekkorban gyakran hallott mondatban gyökerezik. Valaki azt mondta, »azt nem szabad«, »olyan kétbalkezes vagy, mint az apád«, »arra nem futja«, »mocskos anyagiak«, és onnantól tudattalanul fut bennünk az adott program. Például egy ügyfelemnek gyerekkorában sosem vettek meg egy bizonyos kekszet, mondván, hogy az túl drága. A 40-es éveiben járó, jól kereső hölgy ezért felnőttként is mindig lemondott róla. Amint ezt meglátva először megvette magának, máris felülírta az őt korlátozó hiedelmet. Egy másik nő bár párkapcsolatra vágyott, mindig megsértődött, ha a munkások utána fütyültek az utcán. Az univerzum pedig nem tesz különbséget férfi és férfi között, csak azt érzékeli, hogy az illető hölgy elutasítja a bókokat, tehát még nem áll készen a szerelemre… Fontos, hogy ítélkezés nélkül felismerjük magunkban ezeket a tudattalan blokkokat és érzéseket, azt, hogy hogyan reagálunk bizonyos helyzetekben.”
  

• Csak magadnak: „A célunknak rólunk kell szólnia, másokra hiába is akarunk hatást gyakorolni. Ne azt kérjük, hogy a férjünk változzon meg valamiben, a főnökünk mondjon fel, vagy a szomszéd Béla szeressen belénk. Bélának saját akarata van, hiába bármilyen technika, sarokba állított piros gyertya, ha nincs dolgunk egymással, akkor nem fog belénk szeretni.”

• Fókusz: „Amire figyelünk, gyakran gondolunk, az megteremtődik. Akkor is, ha az a gondolat pozitív, és akkor is, ha negatív. Egyértelmű, hogy melyik a jobb, ugye?”

• Harmónia: „Sok pénzt szeretnénk keresni, de rossz érzéssel fizetünk másoknak a szolgáltatásokért? Ez felborítja az adok-kapok harmóniáját, és gátat vet a pénz áramlásának.”

• Tettek: „Ha szerelemre, fizetésemelésre vagy egy új állásra vágyunk, nem elég otthon lótuszülésben meditálni a dolgon, mert sem a nagy Ő, sem a HR-es nem fog becsengetni hozzánk… Cselekedni kell a célokért!”

• Türelem: „Ha valami még nem érkezett meg az életünkbe, akkor annak lehet, hogy még nincs itt az ideje. De akkor is hinnünk kell benne, hogy a késlekedés az érdekeinket szolgálja!”

• Viszonyítások: „Soha ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz, mert ez életre hívja bennünk a kisebbségi érzést, a kishitűség pedig meggátolja, hogy sikeresek legyünk. Felejtsük el azt az önvádat is, hogy nem itt kéne tartanunk!”– A különböző technikák sokat segíthetnek a célok meghatározásakor. Lehet például tulajdonságlistát írni az ideális férfiról, vagy teremtőfalat készíteni. Utóbbit én is megtettem, és mondhatom, nagyon jó érzés volt kivagdosni a vágyott dolgokat jelképező fotókat! Fontos azonban tudni, hogy ezek a kívánságaink nem attól válnak valóra, hogy naponta 20 percig vizualizáljuk a képeket. Sokkal lényegesebb, hogy hogyan érzünk a vágyainkkal kapcsolatban a fennmaradó 23 óra 40 percben! Amint felszínre tör a türelmetlenség, a tudatalattinkban futó negatív program vagy bármilyen kétség, a teremtő folyamat elakad. Az eszközöknél sokkal fontosabb tehát a belső bizonyosság és az élet élvezete.

Szerző: Olasz Júlia, Blikk Nők

„A vonzás törvénye személytelen. Úgy működik, mint egy fénymásoló. Lemásolja, amit minden egyes pillanatban gondolsz és érzel, majd a pontos másolatot elküldi neked ez lesz az életed. Ezért olyan könnyű megváltoztatnod az egész világodat. Ha változtatni kívánsz a külvilágon, nem kell mást tenned, mint átformálni a gondolataidat és az érzéseidet, a vonzás törvénye pedig majd lemásolja a változást.” (Rhonda Byrne)

The post A vonzás törvényének titka appeared first on Szemléletváltás.

„A változás fájdalmas lehet, de semmi sem olyan fájdalmas, mint megrekedni valahol, ahová nem tartozol.”

Persze nem akarlak ijesztgetni, de tudod mi az az 5 dolog, amit a haldoklók a leginkább bánnak, hogy nem tették meg?

Egy ausztrál ápolónő Bronnie Ware végstádiumban lévő betegeit arról kérdezte, hogy mik azok a dolgok, amiket máshogy csináltak volna az életükben, azaz, így a halálhoz közel miket bánnak a leginkább. A haldoklók elmondásai alapján Bronnie a következő öt megbánást tartja a leggyakoribbnak:

1. Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, nem pedig a mások elvárásainak megfelelni!

A halál torkában a legtöbben azt bánják, hogy úgy érzik, nem is a saját életüket élték, sokkal inkább mások elvárásai szerint cselekedtek. Sokan az álmaik felét sem teljesítik be, és közben tudják, hogy mindez csak az ő döntéseik következménye. Ez az egyik legnagyobb szembesülés.

2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat!

A nővér elmondása szerint ez a mondat szinte minden férfi betege szájából elhangzott. A legtöbben azt bánták a férfiak közül, hogy a munkájuk elvette az időt a családjuktól, a gyermekeiktől. Sajnálták, hogy nem töltöttek több időt a szeretteikkel.

3. Bárcsak lett volna bátorságom az érzéseim kimutatására!

Több haldokló is úgy érezte, hogy az élete középszerű volt, és közel sem teljes, mivel sok esetben nem volt hű a saját érzelmeihez, és nem is kommunikálta jól azokat. A ki nem mondott dolgok pedig sokaknál vezettek betegséghez.

4. Bárcsak ne hanyagoltam volna el a barátaimat!

Az ápolónő „kutatásából” az is kiderült, hogy mindenki hiányolja az élet végén a barátait. Sokan csak ekkor veszik észre, hogy mennyire lekötötte őket a saját életük, és kiket veszítettek el maguk mellől közben.

5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek!

Bronnie szerint sokan csak életük végén ismerik fel, hogy a boldogság is választás kérdése. Miközben egész életükben boldogságra vágynak, nem tesznek érte, helyette beleragadnak a középszerű megszokásba, mind érzelmi, mind fizikai síkon. Pedig nem érdemes félni a változástól, ha közben a boldogságunkat szalasztjuk el.

A tanulság pedig mindebből az, hogy ne csapjuk be magunkat: ha valami nem jó, nem tetszik az életünkben, akkor érdemes rajta változtatni, amíg lehet! Ne várjuk meg a mélypontot, tragédiát, betegséget, anyagi csődöt, amikor már az élet kényszerít arra, hogy lépjünk. Vagyis mikor változtassunk? A legjobb pillanat talán a “MOST”! Neked is most van itt az idő?

The post Merj változtatni! appeared first on Szemléletváltás.

Áh, inkább hagyom az egészet!

Ismerős a párbeszéd, melyet számtalanszor játszottál le fejben? Aztán meggyőzöd magad róla, hogy ne lépj, ne kezdj bele, ne változtass. Bár ezt a mostanit már nagyon nem szereted, de ez legalább „biztos”, hiszen ezt már ismered. Hónapok, évek, évtizedek óta.

A félelem hatalma

Az emberiség talán legősibb és legerősebb félelme az ismeretlentől való félelem. Aki pedig egyébként is gyakran szorong, még inkább tart a változástól. Érdekes, hogy azt szinte sosem játsszuk le fejben, hogy mi lesz, ha minden várakozásunkat felül múlja az új, ha fantasztikus lehetőségek nyílnak meg általa számunkra, ha végre valóban azt csinálhatjuk, amire mindig is vágytunk. A félelmek, a szorongás, a negatív gondolatok bizony erősebbnek bizonyulnak.

Az út, amely belülről kifelé vezet

A változtatást belül kell elkezdeni, hogy változhasson az, ami kívül van. Szóval, mi lenne, ha elengednéd a kapaszkodóidat és most az egyszer belevágnál? Ha megengednéd, hogy másképp is lehet, legyen, mint ahogyan azt eddig hitted? Hiszen az egyetlen biztos a bizonytalan, a maga végtelen lehetőségével!

„A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna – a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná „hová?” és „miért?”.”

És Te? Készen állsz a szemlÉLETváltásra? Hogy meglásd az életedet másképp?

The post Változtass, hogy változhass appeared first on Szemléletváltás.