Ilyenkor felmerülhet, hogy a babát nem tartják meg, esetleg az édesanya tudattalanul vagy akár tudatosan is mindent megtesz azért, hogy elvetéljen. 

Bár a szülők érzései később megváltozhatnak, és a gyermek megszületése után szeretettel fordulhatnak felé, a fogantatás és a magzati időszak érzelmi lenyomatai, a feleslegesség, haszontalanság és az elutasítottság érzése mélyen beépülnek a baba lelki világába. 

A nem tervezett gyermek ugyanis már életének legelső szakaszában azt az üzenetet érzékeli: “Nem kellek.” “Nem akarnak.” “Nincs itt helyem.” Ezek a sérülések később meghatározhatják az alacsony önértékelését, a kapcsolatait és azt is, hogyan viszonyul önmagához, illetve a világhoz.

A nem várt gyermekek közül sokan nem érzik önmagukat elég értékesnek, nekik nem alanyi jogon, a létezésük miatt jár a szeretet, hanem úgy vélik, azt ki kell érdemelniük. Könnyen kialakulhat náluk a bizonyítási kényszer. Mintha az egész élet egy láthatatlan program köré szerveződne: “Bebizonyítom, hogy érdemes vagyok a szeretetre.”

Egészen korán megtanulják, hogyan kell „jó gyereknek lenni”, mások igényeit előtérbe helyezni. Sokan kiválóan teljesítenek az iskolában, igyekeznek megfelelni a szülői és társadalmi elvárásoknak, segítőkészek, empatikusak és problémamentesek lesznek. A szeretetet nem feltétel nélküli elfogadásként élik meg, hanem jutalomként, amelyet jó viselkedéssel, teljesítménnyel és alkalmazkodással lehet megszerezni.

Az ilyen gyermek gyakran nemcsak abban bizonytalan, hogy szeretik-e, hanem abban is, szabad-e figyelmet kérnie? Szabad-e kifejezni a szükségleteit? Joga van-e a létezéshez?  

Milyen következményei lehetnek mindezeknek felnőttként?

Ha a fentiekben magadra ismertél, talán ezek is jellemzőek Rád:

• Képtelen vagy nemet mondani.
• Rettegsz a hibázástól;
• vagy attól, hogy valakit megbántasz és emiatt nem leszel szerethető.
• Gyakran van bűntudatod, miután kimondtál vagy megtettél valamit.
• Maximalista vagy.
• Félsz, attól, hogy nem vagy elég jó, és ha nem felelsz meg az elvárásoknak, akkor elveszítheted mások szeretetét vagy elfogadását. 
• Nehezen húzol határokat, veled csaknem “bármit” meg lehet tenni.
• Te mindenkire is odafigyelsz, de Tőled gyakran elfelejtik megkérdezni hogy vagy?
• Önbizalomhiánnyal küzdesz.
• Szorongó típus vagy.
• Bizonytalanul kötődsz, nehezen találsz magadnak párt, illetve gyakran kerülsz szeretői szerepbe, ahol újra és újra átéled a “Nem kellek.”, “Nem engem választanak.”,”Nem vagyok elég jó.” fájdalmát.
• Félsz az elutasítástól.

Mindezek gyakran nem látványosak. Nem feltétlen hangos konfliktusokban jelennek meg, hanem belső szorongásban, önmagad elfojtásában és csendes visszahúzódásban. 

Azok, akik gyerekként hosszú éveken át mások igényeire hangolódtak rá, gyakran nehezen kapcsolódnak saját érzéseikhez és vágyaikhoz. Az elvárásokat pontosan ismerik, önmagukat azonban alig. Tudják, mire van szüksége a környezetüknek, de azt már sokkal kevésbé, hogy ők maguk mire vágynak.

Sokan inkább szerepek mögé bújnak. Kívülről igyekeznek tökéletesnek tűnni, miközben belül bizonytalanság, önértékelési problémák és identitáskeresés jellemző rájuk. Felnőttkorban gyakran ők lesznek azok, akik mindig rendelkezésre állnak, mindenkit meghallgatnak, segítenek, alkalmazkodnak. Saját szükségleteiket azonban rendre háttérbe szorítják, sőt gyakran meg sem tudják fogalmazni, mire vágynak igazán. 

Mit tehetsz?

A megértés maga ritkán hozza el a változást. Ehhez mélyebb önismereti módszerekre van szükség, amelyek segítségével visszamegyünk a fogantatásod pillanatáig és ott gyógyítjuk a belső gyermekedet, aki mindezeket átélte. A cél az, hogy az önismereti munka során fokozatosan megtapasztald, hogy nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy szerethetővé válj! Akkor is értékes vagy, ha hibázol, ha kimondod a véleményed, ha haragszol, vagy ha nemet mondasz. 

Az igazi változás pedig ott kezdődik, amikor először fel tudod tenni magadnak bűntudat nélkül azt a kérdést: „De ÉN mit szeretnék?” Amikor elkezded felismerni, hogy ettől nem önző vagy, hanem végre elkezdesz odafigyelni a saját szükségleteidre! Az értéked már nem a teljesítménytől, a hasznosságtól vagy mások elégedettségétől és visszajelzésétől teszed függővé. Amikor érzed, a létezést nem kell kiérdemelned. 

A fogantatásunk és érkezésünk körülményeit nem választhatjuk meg. Azt azonban igen, hogy felnőttként milyen kapcsolatot alakítunk ki a történetünkkel, a múltunkkal és önmagunkkal. Az, hogy a szüleid szerint Te “rosszkor” jöttél, róluk szól, nem rólad. Ők nem Téged nem akartak, hanem gyereket nem szerettek volna. Nem kell, hogy az ő valóságuk, a Te valóságoddá váljon. Jogod van itt lenni és úgy élni, ahogyan szeretnél!

A létezésedhez nem kell engedély. A helyedet nem kell kiérdemelned ezen a világon. Add meg azt a szeretetet magadnak, amire mindig is vágytál!

The post A nem várt gyermek lelki sérülései appeared first on Szemléletváltás.

Nem egyedül mész, hanem megkérsz valakit, hogy kísérjen el. A sor szélére ülsz, hogy ki tudj menekülni. Google maps-en előre leellenőrzöd, le tudsz-e majd parkolni ott, ahová először mész. Újabb és újabb szűrővizsgálatra kérsz időpontot a legapróbb testi tünettel. Vagy egyszerűen el sem indulsz és inkább otthon maradsz, ahol biztonságban érzed magad. Bármelyiket választod is, tudd, hogy igazából nem te irányítod ilyenkor az életedet, hanem a félelmed korlátoz be és dönt helyetted. Ez a túltervezés (ál)biztonságérzetet ad. De ez nem valódi biztonság! Ráadásul iszonyú kontrollossá tesz, ha mindent is próbálsz az irányításod alatt tartani, hogy semmi váratlan ne történhessen! 

Ha magadra ismertél két fontos dologra figyelj!

1.  Legyen eszközöd a jelenben! Amikor rád tör a szorongás, netalántán pánik, tudd, tapasztald ki, mivel tudod lenyugtatni magad. (légzés, mindfulness technikák, figyelemelterelés, megkérdőjelezés, megnyugtató mondat stb.) Nagyon egyszerű dolgokra gondolj.

• Minden rendben lesz. – (megnyugtató mondat)
• Miért lennék rosszul? vagy Mi van, ha ez nem igaz? – (megkérdőjelezés)
• Ha rosszul leszek, majd leülök. – (megoldási lehetőség)

2.  Járj utána a félelmed okának, forrásának! Bár a szorongás a jelenben, most tör rád, de a valódi oka általában NEM MOST van, hanem a múltban. Nagy valószínűséggel kicsi gyermek korodba kell visszamenni, hogy feltárd, hol sérült a biztonság érzeted. Számtalan kliensemnél ez már a magzati korban megtörtént, pl. sok nem várt gyerek esetében. De akár egy válás, érzelmi elhanyagolás, családon belüli erőszak is állhat a háttérben. Olyan eseményeket, traumákat keresünk meg, amikor kisgyermekként bizonytalanságot, tehetetlenséget éltél meg, vélt vagy valós veszélyben voltál. Néhány példa: Egyedül hagytak a szüleid, és nagyon megijedtél, beszorultál a születésed során, vagy utána inkubátorba kerültél, de olyan kliensem is van, akit ott hagytak a kórházban, mert nem fiú lett.

A valódi változáshoz nem elég a tüneti kezelés. Keress olyan önismereti módszert, terápiát, szakembert – rengeteg lehetőség, irányzat van – ami/aki közel áll hozzád és segít a szorongásos tüneteid mögé nézni, hogy végleg megszabadulhass tőlük!

Ne feledd! Minden félelem csak addig hat rád, amíg félsz tőle. Amint szembenézel vele, elveszíti a hatalmát feletted!

The post Mire figyelj, ha szorongó típus vagy appeared first on Szemléletváltás.

• Belső állapotunk, rezgésünk és párkapcsolataink összefüggnek: Spirituális megközelítésben hasonló rezgésű emberek vonzzák egymást. Ha valaki tele van belső félelemmel, önbizalomhiánnyal vagy sérülésekkel, gyakran hasonló kihívásokkal küzdő partnert vonz be – nem büntetésként, hanem tanulási lehetőségként.

• A „lelki társ” tükröt tart: A lelki társ nem feltétlenül egy „kész” ajándék, aki csak akkor jön, ha mi már tökéletesek vagyunk. Inkább olyan személy, aki segíthet még mélyebben megismerni önmagunkat. Viszont minél tudatosabb vagy önmagaddal kapcsolatban, annál érettebben tudod kezelni ezt a kapcsolatot. Folyamatos önreflexióval azt figyeled, mi mit indít be benned és nem a másikat hibáztatod mindenért.

• Belső rendezettség = nyitottság a mély kapcsolódásra: Ha valaki már dolgozott a saját sebein, ismeri a múltból hozott mintáit, elfogadja és értékeli önmagát, könnyebben tud kapcsolódni, bízni, szeretni, és nem elvárásokból vagy félelemből szeretne egy kapcsolatot.

Mi nem teljesen igaz?

• Nem kell „készen lenned” ahhoz, hogy megérkezzen a lelki társad. A belső munka nem egy verseny vagy feltétel, hanem egy folyamat, amit gyakran egy kapcsolaton belül lehet igazán tovább mélyíteni. Nem elég elméletben vagy az önismereti foglalkozásokon úgy érezni, hogy már készen állsz, aztán amikor ott az éles helyzet, valaki szeretne hozzád kapcsolódni, ismét a régi szerint reagálsz.

• A „bevonzás” nem mindig tudatos – sokszor futunk bele “rossz” kapcsolatokba, érnek csalódások, fájdalmak – pontosan azért, hogy fejlődjünk. Ilyenkor mondhatnánk azt, hogy még mindkét fél „félkész”.

Természetesen vannak olyan életszakaszaink – pl. egy szakítás után, ahol sérültünk -, amikor érdemes egy darabig egyedül lennünk, hogy feldolgozzunk, gyógyuljunk. Az önismereti utunk során fontos, hogy tudatosítsuk a sérüléseket és mintákat, mert csak így tudunk legközelebb másképp, mélyebben és tisztábban kapcsolódni – önmagunkhoz és a másikhoz is. 

Mik a veszélyei ennek a nézőpontnak?

Bár a belső munka valóban fontos, ez a hitrendszer könnyen csapdává is válhat:

1. Kifogássá alakulhat – „Még dolgoznom kell magamon…” – hangzik el sokszor, miközben valójában a kapcsolattól való félelem áll a háttérben. Így a növekedés helyett az elkerülést szolgálja.
2. A jelen helyett a jövőbe helyezi az életet – A „majd ha készen leszek” gondolat elhalasztja a valódi megélést. Ezzel mintha folyton eltolnánk a boldogság lehetőségét.
3. Önbántalmazássá fajulhat – Ha még nem érkezett meg a társ, könnyen önostorozóvá válhatsz: „Biztos velem van a baj, még mindig nem vagyok elég jó.” Ez csak mélyíti a belső hiányérzetet.
4. Tökéletességre törekvésbe sodorhat – A belső munkát maximalizmussá torzíthatja: „Majd ha én tökéletes leszek, jön a tökéletes társ.” De a Lélek nem a tökéletességet, hanem a valódiságot keresi.

Egy bölcsebb megfogalmazás lehet:

„A lelki társamat nem azért vonzom be, mert tökéletes lettem, hanem mert nyitott vagyok a fejlődésre, az őszinte kapcsolódásra és a közös lelki útra.”

The post Előbb magamat kell belül rendbe tennem egy párkapcsolathoz appeared first on Szemléletváltás.

Ördögi a kör. Vagy mégsem?

Különböző, hosszan tartó gyógyszeres és pszichoterápiás kezeléssel a tünetek persze enyhíthetők, sőt, akár el is tűnhetnek egy időre, de mi van az okokkal? Azzal a félelemmel, ami a pánikot kiváltja? Hiszen ha azt nem „kezelik”, az továbbra is ott marad. És mi van a gondolatokkal, melyek ebből a félelemből fakadnak? Lehet, hogy a pánikbetegséget is csak „gondoljuk”? Okozhatnak a gondolatok testi tüneteket? A válasz egyértelműen: igen! Rengeteg pánikbeteg kerül be a kórházak sürgősségi osztályára szívinfarktus gyanújával. A testi tünetek erre utalnak, ám mégis, minden egyes vizsgálat eredménye negatív. Mi is történik? A megjelenő legapróbb testi tünetről egy pánikbeteg gondolkodni kezd, megijed. Számtalan betegség lehetősége pereg le előtte egy pillanat alatt. Figyelmét teljes mértékben a rosszulléttel, a félelemmel kapcsolatos gondolatokra irányítja, szinte minden más megszűnik létezni.

Beigazolódni látszódnak a félelmek, ugyanis a tünetek egyre erősödnek. És egyszer csak vége. Ahogyan a semmiből jött, úgy el is tűnt a pánikroham. Pedig olyan valóságosnak, „hihetőnek” látszott. De akkor hová tűnt? És honnan jött? Múltból fakadó reakció csupán?

Jómagam is éveken át szenvedtem a szorongástól, pánikrohamoktól, tanácsadóként éppen ezért lett úgymond a szakterületem a pánikbetegség, hiszen tudom mit él át ilyenkor az ember és azt is, hogy igenis van kiút, van megoldás!

Eljutni a tünetmentes állapotig

A tünetmentes állapot elérése természetesen egy folyamat, több lépésből áll. Kulcsfontosságú, hogy először is megtaláljuk azt a tudattalan, gyermekkorból hozott vagy akár generációkon át ismétlődő félelmet, ami magát a pánikot okozza. Valójában sosem a tömegtől, utazástól, egyedülléttől fél valaki, a látszat itt is csal. Erre akkor döbbennek rá a klienseim, mikor szembesítem saját gondolataikkal, melyek a rohamok során vissza-visszatérnek: „Itt vagyok egyedül Szegeden!”- rettegett ettől egy hölgy a város forgatagában. „Nincs levegőm, elfogyott!” – gondolta valaki egy szabadtéri program alatt, a levegőn. Vagy „Ha most rosszul leszek, senki sem segít nekem!”- miközben látta is a fiatalember a rendezvényen tartózkodó mentősöket, akik biztosan segítenének, ha szükség lenne rá. De szerencsére legtöbbször nincsen, bármilyen szörnyűnek, hihetőnek is tűnnek ezek a félelmetes gondolatok, tünetek. Inkább próbáljunk meg mögé nézni. Valójában mitől is félek? Jó kis önismereti kérdések és válaszok ezek. Tapasztalataim szerint legtöbbször bizonytalanság, képtelenségtől való félelem, megfelelni akarás, önértékelési probléma áll a háttérben, ami más területeken is megkeseríti az illető életét, legyen az munka, vagy párkapcsolat.

Ha ezt a félelmet, a valódi okot már feltártuk, jöhetnek a további lépések. Először is ne akarjunk megszabadulni a pániktól és a tünetektől, fontos az elfogadás. Nem leküzdeni kell a betegséget, ezt már létrehoztuk, figyelmünket arra irányítsuk, amit szeretnénk, ne arra, amit nem! Mondhatnám, hogy csak addig uralkodik rajtunk a félelem, amíg félünk tőle, amíg elutasítjuk, ellenállunk neki. Tudom, hogy rettenetesen erős tud lenni, de tudni kell, hogy nem halunk meg, ezeket csak gondoljuk, képzeljük.

Tudatosság szerepe

Amint tudatossá válsz a valódi félelmedre, feltárjuk azok okait és megtanulod, hogyan tereld el a figyelmed a roham első jelénél, hogyan tudd szinte kívülről nézni a testedben zajló folyamatokat anélkül, hogy azonosulnál vele, belepörgetnéd magad a szokásos gondolataiddal, máris átkerült a kezedbe az irányítás! Ez pedig fantasztikus érzés, ami újabb erőt, lendületet ad, míg szépen lassan enyhülnek a tüneteid, s egyre ritkábban törnek rád a pánikrohamok. Végül – akár néhány hónap után – ismét normális életet élhetsz, szabadon, egészségesen, boldogan. Sokaknak sikerült már, hidd el, neked is menni fog!

The post Kiút a pánikbetegségből appeared first on Szemléletváltás.