Te mire ugrasz? Neked mi a trigger pontod? Néhány “kedvenc” témám: “Még mindig egyedül vagy? Pedig olyan szép vagy és okos, hogyhogy nincs egy normális párkapcsolatod?” “És, esküvő? Nem tervezitek még?” “Mikor akarsz szülni? Már azért te sem leszel fiatalabb.” “Díszítsd fel Te a fát. Olyan szép lett. De azt az angyalkát nem oda szoktuk tenni. Az meg ott ferde. Ott meg hiányzik a gömb….” És még sorolhatnám. 

Mit tehetsz?

A konfliktus beszűkít –  Ha reakcióba mész, máris behúzott az anyukád, apukád, testvéred, anyósod, bárki a helyzetbe. – Végy egy nagy levegőt, és kezdj el (energetikailag) kiterjeszkedni, képzeld el, hogy túlnősz, felülemelkedsz a szituáción.

A reakció mindig a múltból fakad – Amikor reagálsz nem vagy jelen, nem vagy tudatos. Te is robot üzemmódban kezeled a helyzetet. Lépj ki ebből, és hozd a figyelmedet a jelen pillanatba! Számtalan technika van a tudatos jelenlét gyakorlására.

Ne másokat akarj megváltoztatni! – Te vagy – valószínűleg – a legtudatosabb a családban. A szüleidtől, rokonoktól ne várj megoldást! Te látod át, mi zajlik nálatok, így Te tudsz tudatos választást hozni, hogy ezúttal más leszel. És amint Te érzelmileg, energetikailag másképpen vagy jelen a szituációban, azzal esélyt teremtesz másoknak, hogy ők is másképp reagáljanak. (Már ha képesek rá, de ez nem rajtad múlik.)

A nyomógomb tükör is egyben – Azaz azért tud felhúzni 1-1 beszólás, mert azzal még dolgod van, van még valami benned, amire nem néztél rá. Ez lehet gyerekkori sérülés, elfojtott érzelem, önmagad elől is tagadott félelem, valami régi negatív tapasztalás stb. Ez hosszabb önismereti munkát, feltárást igényel.

Amikor nem a régi programokból reagálunk, hanem a jelenből válaszolunk, az élet könnyedebbé válik. Mert minden tudatos pillanatban ott a lehetőség, hogy valami újat válasszunk — egy gesztust, egy gondolatot, egy lélegzetnyi teret, s ezzel lehetőséget teremtünk a valódi kapcsolódásra. Ez lehet az ünnep igazi ajándéka.

The post Konfliktusok az ünnepek alatt? – Mit tegyél? appeared first on Szemléletváltás.

• Belső állapotunk, rezgésünk és párkapcsolataink összefüggnek: Spirituális megközelítésben hasonló rezgésű emberek vonzzák egymást. Ha valaki tele van belső félelemmel, önbizalomhiánnyal vagy sérülésekkel, gyakran hasonló kihívásokkal küzdő partnert vonz be – nem büntetésként, hanem tanulási lehetőségként.

• A „lelki társ” tükröt tart: A lelki társ nem feltétlenül egy „kész” ajándék, aki csak akkor jön, ha mi már tökéletesek vagyunk. Inkább olyan személy, aki segíthet még mélyebben megismerni önmagunkat. Viszont minél tudatosabb vagy önmagaddal kapcsolatban, annál érettebben tudod kezelni ezt a kapcsolatot. Folyamatos önreflexióval azt figyeled, mi mit indít be benned és nem a másikat hibáztatod mindenért.

• Belső rendezettség = nyitottság a mély kapcsolódásra: Ha valaki már dolgozott a saját sebein, ismeri a múltból hozott mintáit, elfogadja és értékeli önmagát, könnyebben tud kapcsolódni, bízni, szeretni, és nem elvárásokból vagy félelemből szeretne egy kapcsolatot.

Mi nem teljesen igaz?

• Nem kell „készen lenned” ahhoz, hogy megérkezzen a lelki társad. A belső munka nem egy verseny vagy feltétel, hanem egy folyamat, amit gyakran egy kapcsolaton belül lehet igazán tovább mélyíteni. Nem elég elméletben vagy az önismereti foglalkozásokon úgy érezni, hogy már készen állsz, aztán amikor ott az éles helyzet, valaki szeretne hozzád kapcsolódni, ismét a régi szerint reagálsz.

• A „bevonzás” nem mindig tudatos – sokszor futunk bele “rossz” kapcsolatokba, érnek csalódások, fájdalmak – pontosan azért, hogy fejlődjünk. Ilyenkor mondhatnánk azt, hogy még mindkét fél „félkész”.

Természetesen vannak olyan életszakaszaink – pl. egy szakítás után, ahol sérültünk -, amikor érdemes egy darabig egyedül lennünk, hogy feldolgozzunk, gyógyuljunk. Az önismereti utunk során fontos, hogy tudatosítsuk a sérüléseket és mintákat, mert csak így tudunk legközelebb másképp, mélyebben és tisztábban kapcsolódni – önmagunkhoz és a másikhoz is. 

Mik a veszélyei ennek a nézőpontnak?

Bár a belső munka valóban fontos, ez a hitrendszer könnyen csapdává is válhat:

1. Kifogássá alakulhat – „Még dolgoznom kell magamon…” – hangzik el sokszor, miközben valójában a kapcsolattól való félelem áll a háttérben. Így a növekedés helyett az elkerülést szolgálja.
2. A jelen helyett a jövőbe helyezi az életet – A „majd ha készen leszek” gondolat elhalasztja a valódi megélést. Ezzel mintha folyton eltolnánk a boldogság lehetőségét.
3. Önbántalmazássá fajulhat – Ha még nem érkezett meg a társ, könnyen önostorozóvá válhatsz: „Biztos velem van a baj, még mindig nem vagyok elég jó.” Ez csak mélyíti a belső hiányérzetet.
4. Tökéletességre törekvésbe sodorhat – A belső munkát maximalizmussá torzíthatja: „Majd ha én tökéletes leszek, jön a tökéletes társ.” De a Lélek nem a tökéletességet, hanem a valódiságot keresi.

Egy bölcsebb megfogalmazás lehet:

„A lelki társamat nem azért vonzom be, mert tökéletes lettem, hanem mert nyitott vagyok a fejlődésre, az őszinte kapcsolódásra és a közös lelki útra.”

The post Előbb magamat kell belül rendbe tennem egy párkapcsolathoz appeared first on Szemléletváltás.

Ördögi a kör. Vagy mégsem?

Különböző, hosszan tartó gyógyszeres és pszichoterápiás kezeléssel a tünetek persze enyhíthetők, sőt, akár el is tűnhetnek egy időre, de mi van az okokkal? Azzal a félelemmel, ami a pánikot kiváltja? Hiszen ha azt nem „kezelik”, az továbbra is ott marad. És mi van a gondolatokkal, melyek ebből a félelemből fakadnak? Lehet, hogy a pánikbetegséget is csak „gondoljuk”? Okozhatnak a gondolatok testi tüneteket? A válasz egyértelműen: igen! Rengeteg pánikbeteg kerül be a kórházak sürgősségi osztályára szívinfarktus gyanújával. A testi tünetek erre utalnak, ám mégis, minden egyes vizsgálat eredménye negatív. Mi is történik? A megjelenő legapróbb testi tünetről egy pánikbeteg gondolkodni kezd, megijed. Számtalan betegség lehetősége pereg le előtte egy pillanat alatt. Figyelmét teljes mértékben a rosszulléttel, a félelemmel kapcsolatos gondolatokra irányítja, szinte minden más megszűnik létezni.

Beigazolódni látszódnak a félelmek, ugyanis a tünetek egyre erősödnek. És egyszer csak vége. Ahogyan a semmiből jött, úgy el is tűnt a pánikroham. Pedig olyan valóságosnak, „hihetőnek” látszott. De akkor hová tűnt? És honnan jött? Múltból fakadó reakció csupán?

Jómagam is éveken át szenvedtem a szorongástól, pánikrohamoktól, tanácsadóként éppen ezért lett úgymond a szakterületem a pánikbetegség, hiszen tudom mit él át ilyenkor az ember és azt is, hogy igenis van kiút, van megoldás!

Eljutni a tünetmentes állapotig

A tünetmentes állapot elérése természetesen egy folyamat, több lépésből áll. Kulcsfontosságú, hogy először is megtaláljuk azt a tudattalan, gyermekkorból hozott vagy akár generációkon át ismétlődő félelmet, ami magát a pánikot okozza. Valójában sosem a tömegtől, utazástól, egyedülléttől fél valaki, a látszat itt is csal. Erre akkor döbbennek rá a klienseim, mikor szembesítem saját gondolataikkal, melyek a rohamok során vissza-visszatérnek: „Itt vagyok egyedül Szegeden!”- rettegett ettől egy hölgy a város forgatagában. „Nincs levegőm, elfogyott!” – gondolta valaki egy szabadtéri program alatt, a levegőn. Vagy „Ha most rosszul leszek, senki sem segít nekem!”- miközben látta is a fiatalember a rendezvényen tartózkodó mentősöket, akik biztosan segítenének, ha szükség lenne rá. De szerencsére legtöbbször nincsen, bármilyen szörnyűnek, hihetőnek is tűnnek ezek a félelmetes gondolatok, tünetek. Inkább próbáljunk meg mögé nézni. Valójában mitől is félek? Jó kis önismereti kérdések és válaszok ezek. Tapasztalataim szerint legtöbbször bizonytalanság, képtelenségtől való félelem, megfelelni akarás, önértékelési probléma áll a háttérben, ami más területeken is megkeseríti az illető életét, legyen az munka, vagy párkapcsolat.

Ha ezt a félelmet, a valódi okot már feltártuk, jöhetnek a további lépések. Először is ne akarjunk megszabadulni a pániktól és a tünetektől, fontos az elfogadás. Nem leküzdeni kell a betegséget, ezt már létrehoztuk, figyelmünket arra irányítsuk, amit szeretnénk, ne arra, amit nem! Mondhatnám, hogy csak addig uralkodik rajtunk a félelem, amíg félünk tőle, amíg elutasítjuk, ellenállunk neki. Tudom, hogy rettenetesen erős tud lenni, de tudni kell, hogy nem halunk meg, ezeket csak gondoljuk, képzeljük.

Tudatosság szerepe

Amint tudatossá válsz a valódi félelmedre, feltárjuk azok okait és megtanulod, hogyan tereld el a figyelmed a roham első jelénél, hogyan tudd szinte kívülről nézni a testedben zajló folyamatokat anélkül, hogy azonosulnál vele, belepörgetnéd magad a szokásos gondolataiddal, máris átkerült a kezedbe az irányítás! Ez pedig fantasztikus érzés, ami újabb erőt, lendületet ad, míg szépen lassan enyhülnek a tüneteid, s egyre ritkábban törnek rád a pánikrohamok. Végül – akár néhány hónap után – ismét normális életet élhetsz, szabadon, egészségesen, boldogan. Sokaknak sikerült már, hidd el, neked is menni fog!

The post Kiút a pánikbetegségből appeared first on Szemléletváltás.