Van, akinél csak bizonyos szituációkban jelentkezik a feszültség (tömeg, lift, szereplés). Ők talán könnyebb helyzetben vannak, hiszen el tudják kerülni ezeket a helyeket, helyzeteket. Másoknál azonban a szorongás csaknem állandóan jelen van, mígnem pánikbetegséggé fokozódik. Számukra gondot okoz a közlekedés, bevásárlás, munkába járás, nem mernek beülni egy moziba, színházba, attól rettegve, hogy rosszul lesznek. Vagyis az ő életminőségük jelentős mértékben romlik, sőt, egyes pánikbetegek már a lakásukat sem merik, tudják egyedül elhagyni. Folyamatosan szenvednek a halálfélelemtől, ha pedig nem az elhatalmasodó pánikrohamtól próbálnak megszabadulni, és nem a tüneteket akarják leküzdeni, attól rettegnek, mikor jön a következő. Vagyis a múltban átélt szörnyűségeket a jövőbe vetítve, szinte a nap 24 órájában erre figyelnek, gondolataik a rosszullét körül forognak. És éppen ezzel teremtik meg a következő pánikrohamot.
Ördögi a kör. Vagy mégsem?
Különböző, hosszan tartó gyógyszeres és pszichoterápiás kezeléssel a tünetek persze enyhíthetők, sőt, akár el is tűnhetnek egy időre, de mi van az okokkal? Azzal a félelemmel, ami a pánikot kiváltja? Hiszen ha azt nem „kezelik”, az továbbra is ott marad. És mi van a gondolatokkal, melyek ebből a félelemből fakadnak? Lehet, hogy a pánikbetegséget is csak „gondoljuk”? Okozhatnak a gondolatok testi tüneteket? A válasz egyértelműen: igen! Rengeteg pánikbeteg kerül be a kórházak sürgősségi osztályára szívinfarktus gyanújával. A testi tünetek erre utalnak, ám mégis, minden egyes vizsgálat eredménye negatív. Mi is történik? A megjelenő legapróbb testi tünetről egy pánikbeteg gondolkodni kezd, megijed. Számtalan betegség lehetősége pereg le előtte egy pillanat alatt. Figyelmét teljes mértékben a rosszulléttel, a félelemmel kapcsolatos gondolatokra irányítja, szinte minden más megszűnik létezni.
Beigazolódni látszódnak a félelmek, ugyanis a tünetek egyre erősödnek. És egyszer csak vége. Ahogyan a semmiből jött, úgy el is tűnt a pánikroham. Pedig olyan valóságosnak, „hihetőnek” látszott. De akkor hová tűnt? És honnan jött? Múltból fakadó reakció csupán?
Jómagam is éveken át szenvedtem a szorongástól, pánikrohamoktól, tanácsadóként éppen ezért lett úgymond a szakterületem a pánikbetegség, hiszen tudom mit él át ilyenkor az ember és azt is, hogy igenis van kiút, van megoldás!
Eljutni a tünetmentes állapotig
A tünetmentes állapot elérése természetesen egy folyamat, több lépésből áll. Kulcsfontosságú, hogy először is megtaláljuk azt a tudattalan, gyermekkorból hozott vagy akár generációkon át ismétlődő félelmet, ami magát a pánikot okozza. Valójában sosem a tömegtől, utazástól, egyedülléttől fél valaki, a látszat itt is csal. Erre akkor döbbennek rá a klienseim, mikor szembesítem saját gondolataikkal, melyek a rohamok során vissza-visszatérnek: „Itt vagyok egyedül Szegeden!”- rettegett ettől egy hölgy a város forgatagában. „Nincs levegőm, elfogyott!” – gondolta valaki egy szabadtéri program alatt, a levegőn. Vagy „Ha most rosszul leszek, senki sem segít nekem!”- miközben látta is a fiatalember a rendezvényen tartózkodó mentősöket, akik biztosan segítenének, ha szükség lenne rá. De szerencsére legtöbbször nincsen, bármilyen szörnyűnek, hihetőnek is tűnnek ezek a félelmetes gondolatok, tünetek. Inkább próbáljunk meg mögé nézni. Valójában mitől is félek? Jó kis önismereti kérdések és válaszok ezek. Tapasztalataim szerint legtöbbször bizonytalanság, képtelenségtől való félelem, megfelelni akarás, önértékelési probléma áll a háttérben, ami más területeken is megkeseríti az illető életét, legyen az munka, vagy párkapcsolat.
Ha ezt a félelmet, a valódi okot már feltártuk, jöhetnek a további lépések. Először is ne akarjunk megszabadulni a pániktól és a tünetektől, fontos az elfogadás. Nem leküzdeni kell a betegséget, ezt már létrehoztuk, figyelmünket arra irányítsuk, amit szeretnénk, ne arra, amit nem! Mondhatnám, hogy csak addig uralkodik rajtunk a félelem, amíg félünk tőle, amíg elutasítjuk, ellenállunk neki. Tudom, hogy rettenetesen erős tud lenni, de tudni kell, hogy nem halunk meg, ezeket csak gondoljuk, képzeljük.
Tudatosság szerepe
Amint tudatossá válsz a valódi félelmedre, feltárjuk azok okait és megtanulod, hogyan tereld el a figyelmed a roham első jelénél, hogyan tudd szinte kívülről nézni a testedben zajló folyamatokat anélkül, hogy azonosulnál vele, belepörgetnéd magad a szokásos gondolataiddal, máris átkerült a kezedbe az irányítás! Ez pedig fantasztikus érzés, ami újabb erőt, lendületet ad, míg szépen lassan enyhülnek a tüneteid, s egyre ritkábban törnek rád a pánikrohamok. Végül – akár néhány hónap után – ismét normális életet élhetsz, szabadon, egészségesen, boldogan. Sokaknak sikerült már, hidd el, neked is menni fog!