A fél-elem csak egy fél elem, a teljesség része, semmi baj nincsen velük. Legalábbis azzal, hogy egy-egy – főleg ismeretlen – élethelyzetben megjelenhetnek benned. A gond ott kezdődik, ha a félelmeid irányítják a cselekedeteidet, miattuk teszel vagy nem teszel meg valamit.

Ha meggátolnak abban, hogy elérd végre azt, amit szeretnél, csak nem mered meglépni, kimondani, felvállalni. Ahhoz ugyanis, hogy megvalósítsd az álmaid – legyen az boldogság, anyagi biztonság, nyugalom, siker, egészség, bármi – először a belső akadályokkal, vagyis a félelmeiddel kell kezdened! Na ne a harcra készülj, egyszerűen csak ismerkedjetek meg egymással. Minden, amire vágysz, a félelem másik oldalán van.

Te mitől félsz? Nem feltétlen a kígyóra, pókra és társaira gondolj most, sokkal inkább érzésekre. Félsz, hogy egyedül maradsz, hogy kudarcot vallasz, hogy képtelen vagy valamit megtenni, vagy épp attól, hogy nem szeret senki. De még sorolhatnám. Ezek azok a tudattalan programok, melyekkel pont ilyen helyzeteket teremtesz majd az életedben, ahol egyedül maradsz, kudarcot vallasz stb. stb. Hisz folyamatosan, évek, évtizedek óta ezen „kattogsz”, ettől rettegsz, vagyis ezeket táplálod.

S hogy mit kezdj akkor a félelmeiddel? Először is ne küzdj ellenük, ne utáld őket, csak figyeld meg egy-egy helyzetben, amikor összeugrik a gyomrod, megremeg a hangod, milyen érzés és gondolat jelenik meg benned? Őszintén. „Az a bajom, hogy …..” Sokszor semmilyen valóságalapja nincs annak, ami bevillan, amit elképzelsz. Főleg, ha hipochonder vagy és mindenféle betegséget vélsz felfedezni magadon, vagy épp pánikbeteg, és folyamatosan szorongsz, hogy elájulsz, nem kapsz majd levegőt, hányni fogsz vagy tuti most fogsz meghalni. És mégsem, ebből sem igaz semmi, csak gondoltad.

De miért teszed ezt? Miért hiszed el? Ne vedd őket annyira komolyan!

Inkább kérdőjelezd meg! Ez igaz? Ez biztos? Mi más lehetséges még, mint amit elképzeltem?

Kezdd el, próbáld ki, hogy a szokásos félelmetes forgatókönyvgyártás helyett megállítod a gondolataidat egy pillanatra. Ne feledd! Minden félelem csak addig hat rád, amíg félsz tőle!!! Lásd meg őket másképp!

„Az ember legnagyobb ellenségének a félelmet tekintik. A félelem rejlik a kudarc, betegesség, rossz emberi kapcsolatok mögött. Emberek milliói félnek a múlttól, a jövőtől, az öregségtől, az elmebajtól, a haláltól. A félelem elméd egy gondolata, tehát saját gondolatodtól rettegsz.” (Joseph Murphy)

The post FÉL-ELEM appeared first on Szemléletváltás.

Ördögi a kör. Vagy mégsem?

Különböző, hosszan tartó gyógyszeres és pszichoterápiás kezeléssel a tünetek persze enyhíthetők, sőt, akár el is tűnhetnek egy időre, de mi van az okokkal? Azzal a félelemmel, ami a pánikot kiváltja? Hiszen ha azt nem „kezelik”, az továbbra is ott marad. És mi van a gondolatokkal, melyek ebből a félelemből fakadnak? Lehet, hogy a pánikbetegséget is csak „gondoljuk”? Okozhatnak a gondolatok testi tüneteket? A válasz egyértelműen: igen! Rengeteg pánikbeteg kerül be a kórházak sürgősségi osztályára szívinfarktus gyanújával. A testi tünetek erre utalnak, ám mégis, minden egyes vizsgálat eredménye negatív. Mi is történik? A megjelenő legapróbb testi tünetről egy pánikbeteg gondolkodni kezd, megijed. Számtalan betegség lehetősége pereg le előtte egy pillanat alatt. Figyelmét teljes mértékben a rosszulléttel, a félelemmel kapcsolatos gondolatokra irányítja, szinte minden más megszűnik létezni.

Beigazolódni látszódnak a félelmek, ugyanis a tünetek egyre erősödnek. És egyszer csak vége. Ahogyan a semmiből jött, úgy el is tűnt a pánikroham. Pedig olyan valóságosnak, „hihetőnek” látszott. De akkor hová tűnt? És honnan jött? Múltból fakadó reakció csupán?

Jómagam is éveken át szenvedtem a szorongástól, pánikrohamoktól, tanácsadóként éppen ezért lett úgymond a szakterületem a pánikbetegség, hiszen tudom mit él át ilyenkor az ember és azt is, hogy igenis van kiút, van megoldás!

Eljutni a tünetmentes állapotig

A tünetmentes állapot elérése természetesen egy folyamat, több lépésből áll. Kulcsfontosságú, hogy először is megtaláljuk azt a tudattalan, gyermekkorból hozott vagy akár generációkon át ismétlődő félelmet, ami magát a pánikot okozza. Valójában sosem a tömegtől, utazástól, egyedülléttől fél valaki, a látszat itt is csal. Erre akkor döbbennek rá a klienseim, mikor szembesítem saját gondolataikkal, melyek a rohamok során vissza-visszatérnek: „Itt vagyok egyedül Szegeden!”- rettegett ettől egy hölgy a város forgatagában. „Nincs levegőm, elfogyott!” – gondolta valaki egy szabadtéri program alatt, a levegőn. Vagy „Ha most rosszul leszek, senki sem segít nekem!”- miközben látta is a fiatalember a rendezvényen tartózkodó mentősöket, akik biztosan segítenének, ha szükség lenne rá. De szerencsére legtöbbször nincsen, bármilyen szörnyűnek, hihetőnek is tűnnek ezek a félelmetes gondolatok, tünetek. Inkább próbáljunk meg mögé nézni. Valójában mitől is félek? Jó kis önismereti kérdések és válaszok ezek. Tapasztalataim szerint legtöbbször bizonytalanság, képtelenségtől való félelem, megfelelni akarás, önértékelési probléma áll a háttérben, ami más területeken is megkeseríti az illető életét, legyen az munka, vagy párkapcsolat.

Ha ezt a félelmet, a valódi okot már feltártuk, jöhetnek a további lépések. Először is ne akarjunk megszabadulni a pániktól és a tünetektől, fontos az elfogadás. Nem leküzdeni kell a betegséget, ezt már létrehoztuk, figyelmünket arra irányítsuk, amit szeretnénk, ne arra, amit nem! Mondhatnám, hogy csak addig uralkodik rajtunk a félelem, amíg félünk tőle, amíg elutasítjuk, ellenállunk neki. Tudom, hogy rettenetesen erős tud lenni, de tudni kell, hogy nem halunk meg, ezeket csak gondoljuk, képzeljük.

Tudatosság szerepe

Amint tudatossá válsz a valódi félelmedre, feltárjuk azok okait és megtanulod, hogyan tereld el a figyelmed a roham első jelénél, hogyan tudd szinte kívülről nézni a testedben zajló folyamatokat anélkül, hogy azonosulnál vele, belepörgetnéd magad a szokásos gondolataiddal, máris átkerült a kezedbe az irányítás! Ez pedig fantasztikus érzés, ami újabb erőt, lendületet ad, míg szépen lassan enyhülnek a tüneteid, s egyre ritkábban törnek rád a pánikrohamok. Végül – akár néhány hónap után – ismét normális életet élhetsz, szabadon, egészségesen, boldogan. Sokaknak sikerült már, hidd el, neked is menni fog!

The post Kiút a pánikbetegségből appeared first on Szemléletváltás.

Áh, inkább hagyom az egészet!

Ismerős a párbeszéd, melyet számtalanszor játszottál le fejben? Aztán meggyőzöd magad róla, hogy ne lépj, ne kezdj bele, ne változtass. Bár ezt a mostanit már nagyon nem szereted, de ez legalább „biztos”, hiszen ezt már ismered. Hónapok, évek, évtizedek óta.

A félelem hatalma

Az emberiség talán legősibb és legerősebb félelme az ismeretlentől való félelem. Aki pedig egyébként is gyakran szorong, még inkább tart a változástól. Érdekes, hogy azt szinte sosem játsszuk le fejben, hogy mi lesz, ha minden várakozásunkat felül múlja az új, ha fantasztikus lehetőségek nyílnak meg általa számunkra, ha végre valóban azt csinálhatjuk, amire mindig is vágytunk. A félelmek, a szorongás, a negatív gondolatok bizony erősebbnek bizonyulnak.

Az út, amely belülről kifelé vezet

A változtatást belül kell elkezdeni, hogy változhasson az, ami kívül van. Szóval, mi lenne, ha elengednéd a kapaszkodóidat és most az egyszer belevágnál? Ha megengednéd, hogy másképp is lehet, legyen, mint ahogyan azt eddig hitted? Hiszen az egyetlen biztos a bizonytalan, a maga végtelen lehetőségével!

„A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna – a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná „hová?” és „miért?”.”

És Te? Készen állsz a szemlÉLETváltásra? Hogy meglásd az életedet másképp?

The post Változtass, hogy változhass appeared first on Szemléletváltás.