Te mire ugrasz? Neked mi a trigger pontod? Néhány “kedvenc” témám: “Még mindig egyedül vagy? Pedig olyan szép vagy és okos, hogyhogy nincs egy normális párkapcsolatod?” “És, esküvő? Nem tervezitek még?” “Mikor akarsz szülni? Már azért te sem leszel fiatalabb.” “Díszítsd fel Te a fát. Olyan szép lett. De azt az angyalkát nem oda szoktuk tenni. Az meg ott ferde. Ott meg hiányzik a gömb….” És még sorolhatnám. 

Mit tehetsz?

A konfliktus beszűkít –  Ha reakcióba mész, máris behúzott az anyukád, apukád, testvéred, anyósod, bárki a helyzetbe. – Végy egy nagy levegőt, és kezdj el (energetikailag) kiterjeszkedni, képzeld el, hogy túlnősz, felülemelkedsz a szituáción.

A reakció mindig a múltból fakad – Amikor reagálsz nem vagy jelen, nem vagy tudatos. Te is robot üzemmódban kezeled a helyzetet. Lépj ki ebből, és hozd a figyelmedet a jelen pillanatba! Számtalan technika van a tudatos jelenlét gyakorlására.

Ne másokat akarj megváltoztatni! – Te vagy – valószínűleg – a legtudatosabb a családban. A szüleidtől, rokonoktól ne várj megoldást! Te látod át, mi zajlik nálatok, így Te tudsz tudatos választást hozni, hogy ezúttal más leszel. És amint Te érzelmileg, energetikailag másképpen vagy jelen a szituációban, azzal esélyt teremtesz másoknak, hogy ők is másképp reagáljanak. (Már ha képesek rá, de ez nem rajtad múlik.)

A nyomógomb tükör is egyben – Azaz azért tud felhúzni 1-1 beszólás, mert azzal még dolgod van, van még valami benned, amire nem néztél rá. Ez lehet gyerekkori sérülés, elfojtott érzelem, önmagad elől is tagadott félelem, valami régi negatív tapasztalás stb. Ez hosszabb önismereti munkát, feltárást igényel.

Amikor nem a régi programokból reagálunk, hanem a jelenből válaszolunk, az élet könnyedebbé válik. Mert minden tudatos pillanatban ott a lehetőség, hogy valami újat válasszunk — egy gesztust, egy gondolatot, egy lélegzetnyi teret, s ezzel lehetőséget teremtünk a valódi kapcsolódásra. Ez lehet az ünnep igazi ajándéka.

The post Konfliktusok az ünnepek alatt? – Mit tegyél? appeared first on Szemléletváltás.

Mik azok az izolált érzelmek?

Az izolált érzelmek azok az érzések, amelyeket elfojtunk vagy leválasztunk magunkról, mert valamikor túl fájdalmasak, félelmetesek vagy elfogadhatatlanok voltak számunkra.

Gyakoriak például:

• Félelem – bizonytalanság, amiben nem kaptunk támogatást, leráztak annyival „Ne félj!”.
• Szégyen – ha gyerekként megszégyenítettek vagy nem fogadtak el.
• Bűntudat – ha úgy éreztük, valamit rosszul tettünk, még ha nem is volt valódi felelősségünk.
• Megsértettség, elutasítottság érzése – amikor nem kaptunk szeretetet, figyelmet vagy elfogadást, amire vágytunk.
• Magány, tehetetlenség, csalódottság – ha nem volt lehetőségünk kifejezni a szükségleteinket vagy senki sem hallott meg minket.
• Düh – amikor nem volt szabad kimutatni az érzéseinket, különösen a dühöt, mert büntetés vagy elutasítás járt érte.
• Harag – ha igazságtalanság ért, de nem mertünk szólni vagy megvédeni magunkat.
• Szomorúság – amikor fájt valami, de nem volt, aki meghallgasson, így inkább elfojtottuk a könnyeinket.
• Öröm vagy vágy is lehet izolált, ha ezek megélése tiltott vagy veszélyes volt a környezetünkben.

Valójában bármelyik érzelem izolálódhat, ha a múltban nem volt rá engedélyünk, nem volt biztonságos megélni és kifejezni azt, vagy azt hittük úgysem tudunk rajta változtatni, így jobb „nem érezni”.

Megismerésük és elfogadásuk az első lépés a gyógyulás felé. Amikor pedig azt is megengedjük magunknak, hogy átéljük ezeket az elfojtott érzelmeket, a test is fellélegzik.

Mit tehetsz?

Sokszor elég a szándék, ha valamin változtatni szeretnénk. A több éve, esetleg évtizede elzárt érzelmek megélése azonban nem akarati kérdés, nem elég eldönteni, hogy „Na jó, akkor most átélem”. Célszerű saját élménnyel, a sérült belső gyermekkel dolgozó módszert, szakembert keresned. Én a klienseimnél a SzomatoDrámát és a ThetaHealinget használom erre egyéni vagy csoportos formában is. Tudom, ezek a folyamatok gyakran nehezek és fájdalmasak. Mégis arra buzdítalak, merj ránézni és kapcsolatba lépni ezekkel az elfojtott érzésekkel – ezzel valóban gyógyítani kezded önmagad.

Amint el tudod fogadni és meg tudod élni az elfojtott érzéseidet, hihetetlen erő és béke szabadul fel benned. Mindez közelebb visz a belső harmóniához és valódi önmagadhoz.

The post Testi tünetek lelki okai: amikor az elfojtott érzelmek beszélnek appeared first on Szemléletváltás.

• Belső állapotunk, rezgésünk és párkapcsolataink összefüggnek: Spirituális megközelítésben hasonló rezgésű emberek vonzzák egymást. Ha valaki tele van belső félelemmel, önbizalomhiánnyal vagy sérülésekkel, gyakran hasonló kihívásokkal küzdő partnert vonz be – nem büntetésként, hanem tanulási lehetőségként.

• A „lelki társ” tükröt tart: A lelki társ nem feltétlenül egy „kész” ajándék, aki csak akkor jön, ha mi már tökéletesek vagyunk. Inkább olyan személy, aki segíthet még mélyebben megismerni önmagunkat. Viszont minél tudatosabb vagy önmagaddal kapcsolatban, annál érettebben tudod kezelni ezt a kapcsolatot. Folyamatos önreflexióval azt figyeled, mi mit indít be benned és nem a másikat hibáztatod mindenért.

• Belső rendezettség = nyitottság a mély kapcsolódásra: Ha valaki már dolgozott a saját sebein, ismeri a múltból hozott mintáit, elfogadja és értékeli önmagát, könnyebben tud kapcsolódni, bízni, szeretni, és nem elvárásokból vagy félelemből szeretne egy kapcsolatot.

Mi nem teljesen igaz?

• Nem kell „készen lenned” ahhoz, hogy megérkezzen a lelki társad. A belső munka nem egy verseny vagy feltétel, hanem egy folyamat, amit gyakran egy kapcsolaton belül lehet igazán tovább mélyíteni. Nem elég elméletben vagy az önismereti foglalkozásokon úgy érezni, hogy már készen állsz, aztán amikor ott az éles helyzet, valaki szeretne hozzád kapcsolódni, ismét a régi szerint reagálsz.

• A „bevonzás” nem mindig tudatos – sokszor futunk bele “rossz” kapcsolatokba, érnek csalódások, fájdalmak – pontosan azért, hogy fejlődjünk. Ilyenkor mondhatnánk azt, hogy még mindkét fél „félkész”.

Természetesen vannak olyan életszakaszaink – pl. egy szakítás után, ahol sérültünk -, amikor érdemes egy darabig egyedül lennünk, hogy feldolgozzunk, gyógyuljunk. Az önismereti utunk során fontos, hogy tudatosítsuk a sérüléseket és mintákat, mert csak így tudunk legközelebb másképp, mélyebben és tisztábban kapcsolódni – önmagunkhoz és a másikhoz is. 

Mik a veszélyei ennek a nézőpontnak?

Bár a belső munka valóban fontos, ez a hitrendszer könnyen csapdává is válhat:

1. Kifogássá alakulhat – „Még dolgoznom kell magamon…” – hangzik el sokszor, miközben valójában a kapcsolattól való félelem áll a háttérben. Így a növekedés helyett az elkerülést szolgálja.
2. A jelen helyett a jövőbe helyezi az életet – A „majd ha készen leszek” gondolat elhalasztja a valódi megélést. Ezzel mintha folyton eltolnánk a boldogság lehetőségét.
3. Önbántalmazássá fajulhat – Ha még nem érkezett meg a társ, könnyen önostorozóvá válhatsz: „Biztos velem van a baj, még mindig nem vagyok elég jó.” Ez csak mélyíti a belső hiányérzetet.
4. Tökéletességre törekvésbe sodorhat – A belső munkát maximalizmussá torzíthatja: „Majd ha én tökéletes leszek, jön a tökéletes társ.” De a Lélek nem a tökéletességet, hanem a valódiságot keresi.

Egy bölcsebb megfogalmazás lehet:

„A lelki társamat nem azért vonzom be, mert tökéletes lettem, hanem mert nyitott vagyok a fejlődésre, az őszinte kapcsolódásra és a közös lelki útra.”

The post Előbb magamat kell belül rendbe tennem egy párkapcsolathoz appeared first on Szemléletváltás.

Ha benned is ott a vágy a valódi, tartós változásra, de úgy érzed, mintha valami láthatatlan fal állna előtted, akkor ez a cikk neked szól. Nézzünk rá együtt, mi állhat a háttérben – és hogyan lehet áttörni ezeket a belső akadályokat.

Miért ismétlődik a régi?

1. Mert az ismeretlen félelmetesebb, mint a fájdalom

Igenis létezik az a bizonyos komfort- vagy inkább kényelmi zóna, a jól megszokott, biztonságos közeg. Lehet, hogy most nem jó – de legalább kiszámítható. Tudod, hogyan éld túl a szorongást, hogyan birkózz meg a hiányérzettel. Energetikailag is ez az ismerős neked, ezekben a helyzetekben van bevált rutinod. Már “profin” kezeled az anyagi nehézségeket, megszoktad a fájdalmat, hogy veled mindig ez történik. És bármennyire is vágynál másra, az a tudatalattidnak idegen és félelmetes.

A belső ellenállás gyakran nem a változásra, hanem az ismeretlennel járó kiszolgáltatottságra adott reakció. Ezért maradsz sokáig ott, ahol már régen kinőtted önmagad – mert az ismeretlen túl kockázatosnak tűnik, még akkor is, ha a régiben már szenvedsz.

2. Mert a változás nem egyszerűen akarat kérdése

Az akarás nagyon fontos hozzá, az az első lépés, de önmagában kevés. Ha elég lenne akarni pl. a lottó ötöst, szinte mindenki megnyerné. Ha a gyógyuláshoz elég lenne az akarat, mindenki egészséges lehetne. A változás nem lineáris, nem mindig látványos, és főleg nem eldöntés kérdése. Mélyebb rétegeket is érint.

3. Mert a tudattalan programjaid írják a sorsodat

A tudattalan, mély meggyőződéseid teremtik az életedet, nem az elméd. Ezért van az, hogy hiába akarsz változni „fejben”, ha a lelked mélyén még mindig a régi minták futnak. A valódi átalakulás ott kezdődik, ahol hajlandóvá válsz szembenézni ezekkel a rejtett programokkal – és újraírni őket.

4. Mert azonosulunk a történetünkkel

Sokan nem is a helyzetükhöz, hanem a róla alkotott identitásukhoz ragaszkodnak. A „nekem ez nem megy”, „én ilyen vagyok” típusú narratívák mélyen beépülnek, és biztonságérzetet adnak – még akkor is, ha közben utáljuk őket. Hányszor mondod (vagy gondolod), hogy „én már csak ilyen vagyok”, hogy “nekem vagyok elég jó”? Ezek a mondatok olyanok, mint egy belső forgatókönyv, ami újra és újra ugyanoda vezet. A változás ott kezdődik, amikor már nem azonosulsz a múltbéli sztorikkal, és hajlandó vagy elengedni azt, aki eddig voltál.

5. Mert a változás gyakran veszteséggel jár

A gyógyulás nemcsak arról szól, hogy valami új születik – hanem arról is, hogy valami régi elhal. Munkahelyeket, barátokat, szerepeket, szokásokat, hiedelmeket vagy akár magadról alkotott képeket kell elengedned és ez ijesztő, sőt fájdalmas is lehet. A fejlődés nemcsak új utakról szól, hanem régi kötődések elveszítéséről is.  És a gyász ilyenkor természetes része a folyamatnak.

Hogyan törhetjük át a változás akadályait?

A változás nem könnyű, de nem is lehetetlen! Az első lépés, hogy őszintén szembenézz vele: miért ragaszkodsz a jelenlegi helyzetedhez? Mi ad biztonságot számodra, még ha az fájdalmas is? Tedd fel őszintén magadnak a kérdést: “Mi a “jó” nekem ebben, amit nem veszek észre?” “Miért választom újra és újra?”.  Ha felismered a komfortzónádat, már képes leszel egy kis lépést tenni a változás felé, akkor is, ha az eleinte ijesztő.

Dolgozz a mély, tudattalan hiedelmeiden! Csak azt tudjuk megváltoztatni, amiről tudunk. Ülj le egy darab üres papírral és tollal és írd össze a nézőpontjaidat az adott problémáról, ill. magadról.

Keress olyan módszereket, szakembert, technikát, aki/ami segít feltárni és felülírni a régi korlátozó mintáidat! A változás akkor lesz igazán hatékony, ha elfogadtad, meggyógyítottad a múltat, és szabadon engedted a régi történeteket. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejted, ami történt, hanem azt, hogy nem engeded, hogy a múlt határozza meg a jövődet.

Végül, bár a változás veszteségekkel is járhat, ne feledd: minden elengedett dolog helyet ad új lehetőségeknek, új embereknek. 

Miért indulj el ezen a hosszú úton?

Mert bár önmagadon dolgozni nem mindig könnyű – de mindig megéri. Mert minden lépés, amit befelé teszel, közelebb visz ahhoz az emberhez, aki igazán vagy. Akit nem a múltja, a félelmei vagy a mások elvárásai vezetnek, hanem belső biztonsága, ereje és tisztánlátása. A változás nem egy cél, hanem egy folyamat. Lehet lassú, néha fájdalmas, de cserébe valami csodálatosat ad: egy szabadabb, teljesebb, igazabb életet. És ez az igazi ajándék, amit a saját kezedbe vehetsz.

“A változás, amely után sóvárogsz, nincs messze tőled! Mert nincs rajtad kívül. Benned van!” (Szepes Mária)

The post Miért húz vissza a régi – amikor már az újat választanád? appeared first on Szemléletváltás.

1. Tudd, hogy Te vagy a teremtője a valóságodnak

• Az első és legfontosabb lépés annak felismerése, hogy mindent Te teremtettél meg az életedben, akár tudatosan, akár tudattalanul.
• Önreflexió: Kezdd el figyelni, hogy miért történnek veled bizonyos dolgok. Ha úgy érzed, hogy mindig ugyanazok a negatív események ismétlődnek, akkor se hibáztasd vagy ostorozd magad! Inkább kérdezd meg: „Milyen gondolatok vagy érzelmek vezetnek ezekhez az eseményekhez? Mi a közös bennük?” “Mit tettem, gondoltam, éreztem, ami ezt hozta létre?”
  

2. Vállald a felelősséget a saját életedért

• Az áldozati hozzáállás egyik legfőbb ismérve, hogy mindig másokat hibáztatunk azért, ami velünk és körülöttünk történik, a környezetünkre hárítva a felelősséget. Ezzel szemben a teremtő hozzáállás azt mondja: „Minden, ami velem történik, a döntéseim és a választásaim eredménye.”
• Gyakorlat: Minden reggel kezdj el egy tudatos „felelősségvállalás” gyakorlatot: „Ma felelősséget vállalok a gondolataimért, érzéseimért és tetteimért.” “Mit választhatok ma, amivel azt a jövőt teremtem, amit élni szeretnék?” 

3. Tudd, hogy a belső világod formálja a külvilágot

• Ami bent, azt kint: A teremtő hozzáállás egyik kulcseleme, hogy megértjük: amit belső világunkban érzünk, gondolunk, az a külvilágban is megjelenik. A külső körülményeid, az anyagi helyzeted, a párkapcsolatod vagy annak hiánya mind azt tükrözik neked, ami benned van. Ha valamivel nem vagy elégedett, kezdj el azon dolgozni önmagadon belül!
• Gyakorlat: Szánj rá napi 5-10 percet arra, hogy vizualizáld, amit látni szeretnél az életedben. Ügyelj a negatív érzéseidre és gondolataidra! Akár össze is írhatod az összes korlátozó nézőpontodat, esetleges félelmedet az adott témával kapcsolatban, hogy megváltoztathasd őket.

4. Kérdezd meg magadtól: „Mit tanít ez nekem?”

• Az áldozati hozzáállás gyakran azt jelenti, hogy a negatív tapasztalatokat bajként éljük meg, és úgy érezzük, hogy a világ „ellenünk dolgozik”. A teremtő hozzáállás viszont azt mondja, hogy minden, ami történik, értem van és lehetőség a fejlődésre.
• Gyakorlat: Amikor valami nehézséggel szembesülsz, kérdezd meg magadtól: „Mi a tanítás ebben a helyzetben?” “Mi a “jó” nekem ebben, amit nem veszek észre?” “Ha ez nem probléma, hanem lehetőség, akkor mi ez?” Ezzel az áldozati szemléletet átformálhatod egy tanulás-orientált hozzáállásba. 

5. Cselekedj, még ha félsz is

• A teremtő hozzáállás nem passzív várakozást jelent, hanem aktív cselekvést. Az áldozati tudat gyakran gátolja a cselekvést a félelem és a kételyek miatt.
• Gyakorlat: Írj le három konkrét lépést, amelyeket megtehetsz a céljaid elérésére, még ha kicsik is. Ne várj arra, hogy minden tökéletes legyen, egyszerűen csak kezdj el cselekedni! Ahogy lépsz előre, egyre nagyobb magabiztosságra és bátorságra fogsz szert tenni.
  

6. Figyeld a szavaidat

• Az, ahogyan beszélsz magadról és a világról, nagy hatással van arra, hogyan éled meg a valóságodat. Az áldozati hozzáállás gyakran tele van olyan kifejezésekkel, mint „soha”, „mindig”, „nem tudom”, „nem fog menni”, míg a teremtő hozzáállás pozitív, erőteljes és cselekvés-orientált nyelvet használ.
• Gyakorlat: Ha következő alkalommal azt mondod magadnak, hogy „Ez túl nehéz”, cseréld ki a mondatot: „Ez egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.” Kezdj el tudatosan pozitívan beszélni magadról. “Képes vagyok rá!” “Meg tudom csinálni!”
  

7. Gyakorold a hála és megbocsátás művészetét

• A hála és megbocsátás kulcsszerepet játszanak a teremtő hozzáállás kialakításában. A hála segít a jóra, a hiány helyett a “VAN-ra” fókuszálni, míg a megbocsátás felszabadít a múltbéli sérelmekből és fájdalmakból.
• Gyakorlat: Minden este írj össze 5 dolgot, amiért hálás vagy. Emellett próbálj meg megbocsátani azoknak, akik bántottak – nem azért, mert megérdemlik, hanem azért, mert te érdemled meg a belső békét.

„Nem az vagy, amit a körülményeid diktálnak, hanem az, amit teremtesz belőlük. Minden egyes gondolatod, szavad és tetted formálja a valóságodat – ahogy bent változol, úgy alakul át a világ körülötted.” ~ Uhlár Mónika

The post Hogyan lehet átlépni az áldozati tudatból a teremtő hozzáállásba? appeared first on Szemléletváltás.

Akár pozitívabb, akár negatívabb a hozzáállásunk, a kutatások szerint általánosságban elmondható, hogy az emberek hajlamosak a sikereiket saját képességeiknek, erőfeszítéseiknek tulajdonítani, míg a kudarcaikért és problémáikért külső tényezőket (pl. más embereket, a körülményeket, a sorsot, a karmát vagy a balszerencsét) okolni. Ezt a jelenséget self-serving bias (önérdekű torzítás) néven ismerjük a pszichológiában. Miller & Ross (1975) elmélete szerint ez a torzítás segít a pozitív énkép és az önbecsülés fenntartásában, de problémát is okozhat, mert megnehezíti a fejlődést és a felelősségvállalást.

Miről ismerheted fel az áldozati hozzáállást?

Az áldozati tudat jellemzői – Passzív, hárítja a felelősséget, külső tényezőket, másokat hibáztat, hajlamos az önsajnálatra, nem tehetek róla gondolkodás jellemzi.

Ez utóbbi származhat az ún. tanult tehetetlenségből (Martin Seligman). A kísérletek kimutatták, hogy ha valaki többször kerül olyan helyzetbe, ahol úgy érzi, nincs hatalma változtatni, akkor később is passzív marad, még akkor is, ha lehetősége lenne a változásra. Például: Ha valakit gyerekkorában gyakran megbüntettek anélkül, hogy értette volna, miért, akkor felnőttként is úgy érezheti, hogy az élet igazságtalan vele szemben.

Az áldozati attitűd emellett sokszor torzított gondolkodásból fakad, melyre ilyen és hasonló gondolatok jellemzőek:

• „Szegény én, mindig velem történnek rossz dolgok.”
• „Mindenki ellenem van.” 
• “Bármit teszek, úgysem változik semmi.”
• „Nem az én hibám, hogy itt tartok, ilyenek a körülmények.”
• “Bezzeg neki könnyű, lenne ő az én helyemben!”

Vagyis a saját gondolkodásmódunk tart ilyenkor áldozat szerepben.

“Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.” (Henry Ford)

 

Biztosan Te is hallottad már azokat a spirituális megközelítéseket, melyek azt tanítják, hogy minden tapasztalatunk a saját tudatunk, a gondolataink, energiánk ill. rezgésünk tükröződése. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a sikereinkért, hanem a kihívásainkért és nehézségeinkért is mi vagyunk felelősek, azokat mi teremtjük – akár tudatosan, akár tudattalanul.

• A vonzás törvénye pl. azt mondja, hogy a gondolataink és érzelmeink határozzák meg a valóságunkat. Ha valami „negatív” történik, az is egy belső állapot tükröződése.
• A karma törvénye (hinduizmus, buddhizmus) szerint: Minden tettünk, gondolatunk és szándékunk visszahat ránk, akár ebben az életben, akár egy következőben.
• Advaita Vedanta és más nonduális filozófiák: Azt tanítják, hogy minden EGY (egyéni és kollektív szinten is), így amit tapasztalunk, az nem valami külső erő vagy véletlen eredménye, hanem a saját tudatunk kivetülése. 

Ezek a nézőpontok radikális felelősségvállalásra ösztönöznek, mert azt sugallják, hogy mindent mi teremtünk – nem hibáztatásként, hanem lehetőségként, hogy tudatosabbá váljunk és változtassunk. A spirituális megközelítés emiatt sokkal mélyebb önismeretet és tudatosságot hozhat az életünkbe és abban erősíten meg, hogy az embernek igenis van hatalma változtatni a helyzetén.

A teremtő hozzáállás jellemzői tehát a fentiek tükrében: – Aktív, tesz, cselekszik, változtat, tudatos, felelősséget vállal, tisztában van a lehetőségeivel és a képességeivel, belső erő felismerése jellemzi.

Hogyan tudsz kijönni az áldozati gondolkodásból?

• Tudatosítás: Ismerd fel a saját gondolkodási mintáidat és azok hatását! Korlátozó, áldozati hitrendszerekkel még több hasonló tapasztalatot szerzel majd!
• Felelősségvállalás: Ne csak másokat hibáztass! Fontos annak belátása, hogy az életed felett van hatalmad. Te teremted a saját valóságodat, fedezd fel a teremtő erődet!
• Érzelmi feldolgozás/önismereti munka: Segíti a gyerekkori mintázatok, esetleges traumák feltárását és feloldását, átkeretezi a negatív gondolatokat.
• Önmegerősítés: Tudatosan hozz olyan döntéseket, amelyek előrevisznek, nem pedig visszahúznak.

A pszichológia és a spirituálisabb megközelítés is egyetért abban, hogy az áldozati attitűd egy belső állapot, amelyen lehet változtatni. A különbség az, hogy míg a pszichológia ezt kondicionálásnak, traumának és gondolkodási torzításnak tulajdonítja, a spiritualitás azt mondja, hogy ez egy választás, amelyet át lehet írni tudatossággal.

Záró gondolatok

Kisgyermekként nem sokat tehetünk még azért vagy az ellen, ami velünk történik, gyakran kapunk nehéz csomagot a szüleinktől. Felnőttként azonban már igenis tehetünk magunkért, a mi felelősségünk, mihez kezdünk a múltbéli eseményekkel, mintázatokkal, akár transzgenerációs programokkal. Az áldozati tudatból való kilépés egy tudatos választás, amelyet folyamatos gyakorlással érhetünk el. Ahogy egyre inkább a teremtő hozzáállásra összpontosítunk, szükséges, hogy megengedjük magunknak a hibázást, hiszen a fejlődés nem lineáris, hanem egy folyamatos tanulás és növekedés útja. Fontos arra is ügyelni, hogy ne essünk át a „mindenről más tehet” gondolkodásmódból a „minden miattam van” önhibáztatásba. Legyünk türelmesek magunkkal a változás útján. Hiszen minden lépés közelebb visz ahhoz, hogy a saját életünk tudatos teremtőivé váljunk. 

Hogy néznek ki ezek a lépések konkrétan a gyakorlatban? Mit tehetsz? – Erről szól majd a következő írásom.

The post Teremtője vagy áldozata vagy az életednek? appeared first on Szemléletváltás.

„Mintha taxiba szállnál”– Nagyon szeretem a tudatos teremtést a taxizáshoz hasonlítani, mert ez remekül szimbolizálja az alapokat – mondja Uhlár Mónika life coach, életmód-tanácsadó. – Amikor beszállunk a taxiba, nem azt mondjuk a sofőrnek, hogy: „Mindegy, hová visz, csak ott boldog legyek”, hanem pontosan megmondjuk az úti célt. Ez az egyik kulcsfontosságú tényező: ne általánosságokat fogalmazzunk meg, hanem pontosan határozzuk meg a célunkat! Miután elindul a kocsi, máris rábízzuk magunkat a vezetőre, és hiszünk abban, hogy arra a helyre fog elfuvarozni, amit kértünk tőle, akkor is, ha dugóba kerülünk, vagy valamilyen akadály miatt kerülőt kell tennie. Ha egész konkrétan meg tudjuk fogalmazni a vágyunkat, és teljes bizalommal hinni tudunk abban, hogy előbb-utóbb el fogjuk érni, akkor jó úton haladunk a megvalósulás felé!

Mónikával sorra vettük, hogy miként határozhatjuk meg jól a céljainkat, és hogyan ne szabotáljuk el a teremtést félúton…

• Blokkok: „A legtöbb sikertelenségünk egy-egy gyerekkorban gyakran hallott mondatban gyökerezik. Valaki azt mondta, »azt nem szabad«, »olyan kétbalkezes vagy, mint az apád«, »arra nem futja«, »mocskos anyagiak«, és onnantól tudattalanul fut bennünk az adott program. Például egy ügyfelemnek gyerekkorában sosem vettek meg egy bizonyos kekszet, mondván, hogy az túl drága. A 40-es éveiben járó, jól kereső hölgy ezért felnőttként is mindig lemondott róla. Amint ezt meglátva először megvette magának, máris felülírta az őt korlátozó hiedelmet. Egy másik nő bár párkapcsolatra vágyott, mindig megsértődött, ha a munkások utána fütyültek az utcán. Az univerzum pedig nem tesz különbséget férfi és férfi között, csak azt érzékeli, hogy az illető hölgy elutasítja a bókokat, tehát még nem áll készen a szerelemre… Fontos, hogy ítélkezés nélkül felismerjük magunkban ezeket a tudattalan blokkokat és érzéseket, azt, hogy hogyan reagálunk bizonyos helyzetekben.”
  

• Csak magadnak: „A célunknak rólunk kell szólnia, másokra hiába is akarunk hatást gyakorolni. Ne azt kérjük, hogy a férjünk változzon meg valamiben, a főnökünk mondjon fel, vagy a szomszéd Béla szeressen belénk. Bélának saját akarata van, hiába bármilyen technika, sarokba állított piros gyertya, ha nincs dolgunk egymással, akkor nem fog belénk szeretni.”

• Fókusz: „Amire figyelünk, gyakran gondolunk, az megteremtődik. Akkor is, ha az a gondolat pozitív, és akkor is, ha negatív. Egyértelmű, hogy melyik a jobb, ugye?”

• Harmónia: „Sok pénzt szeretnénk keresni, de rossz érzéssel fizetünk másoknak a szolgáltatásokért? Ez felborítja az adok-kapok harmóniáját, és gátat vet a pénz áramlásának.”

• Tettek: „Ha szerelemre, fizetésemelésre vagy egy új állásra vágyunk, nem elég otthon lótuszülésben meditálni a dolgon, mert sem a nagy Ő, sem a HR-es nem fog becsengetni hozzánk… Cselekedni kell a célokért!”

• Türelem: „Ha valami még nem érkezett meg az életünkbe, akkor annak lehet, hogy még nincs itt az ideje. De akkor is hinnünk kell benne, hogy a késlekedés az érdekeinket szolgálja!”

• Viszonyítások: „Soha ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz, mert ez életre hívja bennünk a kisebbségi érzést, a kishitűség pedig meggátolja, hogy sikeresek legyünk. Felejtsük el azt az önvádat is, hogy nem itt kéne tartanunk!”– A különböző technikák sokat segíthetnek a célok meghatározásakor. Lehet például tulajdonságlistát írni az ideális férfiról, vagy teremtőfalat készíteni. Utóbbit én is megtettem, és mondhatom, nagyon jó érzés volt kivagdosni a vágyott dolgokat jelképező fotókat! Fontos azonban tudni, hogy ezek a kívánságaink nem attól válnak valóra, hogy naponta 20 percig vizualizáljuk a képeket. Sokkal lényegesebb, hogy hogyan érzünk a vágyainkkal kapcsolatban a fennmaradó 23 óra 40 percben! Amint felszínre tör a türelmetlenség, a tudatalattinkban futó negatív program vagy bármilyen kétség, a teremtő folyamat elakad. Az eszközöknél sokkal fontosabb tehát a belső bizonyosság és az élet élvezete.

Szerző: Olasz Júlia, Blikk Nők

„A vonzás törvénye személytelen. Úgy működik, mint egy fénymásoló. Lemásolja, amit minden egyes pillanatban gondolsz és érzel, majd a pontos másolatot elküldi neked ez lesz az életed. Ezért olyan könnyű megváltoztatnod az egész világodat. Ha változtatni kívánsz a külvilágon, nem kell mást tenned, mint átformálni a gondolataidat és az érzéseidet, a vonzás törvénye pedig majd lemásolja a változást.” (Rhonda Byrne)

The post A vonzás törvényének titka appeared first on Szemléletváltás.

Vagy egy teljesen hétköznapi példa: „A párom minden este sportműsorokat néz, engem baromira nem érdekel, de nem szólok neki, mert tudom, neki ez milyen fontos.” És hát micsoda önzőség lenne, ha nem azt csinálnánk, ami nekik jó.

Vagyis szeretném ezt, szeretném azt, és mindig jön egy DE! De valaki miatt „nem lehet”. Tényleg nem? Inkább lemondasz alapvető igényekről, álmokról, önmagadról, sőt akár az életedről is azért, mert a párodnak, a szüleidnek, akárkidnek ez nem tetszik? Vagy konfliktushoz vezetne? Természetesen gyakran kell alkalmazkodnunk egy párkapcsolatban, lemondani szülőként bizonyos igényünkről, de ha folyamatosan feladjuk önmagunkat, az egyenes út a belső frusztrációkhoz és a boldogtalansághoz. 

Menjünk csak vissza képzeletben a kisgyermek korunkba. Akkor még kiharcoltuk, amit akartunk, nem adtuk fel, míg el nem értük. Jó, az eszközeink nem biztos, hogy mindenkinek tetszettek – lásd hiszti, üvöltés, durci –, de a kis kezdetleges céljaink megvoltak, nem ismertünk lehetetlent, és nem igazán érdekelt, ki mit szól mindehhez. De szóltak: „Ne legyél rossz!”, „Ne légy ilyen akaratos!”,”Ezt nem szabad/nem illik!” – és még sorolhatnám a rengeteg tiltást, amikkel beléd nevelték, hogy NE te legyél fontos, hanem szépen felelj meg mindenki másnak. Persze légy tekintettel másokra, ne árts szándékosan nekik, de önmagadat semmiképp se add fel! Önmagad számára te legyél az első!

Feltételezem, te is azt szeretnéd, ha a másik őszinte lenne veled és nem csak megfelelési kényszerből tenne meg valamit. Szóval te is vállald inkább őszintén a véleményed és önmagad, és nyugodtan mondj nem-et, ha úgy érzed. Mert aikor másnak igen-t mondasz, lehet, hogy magadnak nem-et.

Milyen szép a magyar nyelv. Amikor valamit teszel másokért és megköszönik, mit mondunk? Szívesen! És a szóban magában is benne van a „szív”. Vagyis, ha tiszta szívvel, jó érzésekkel csinálsz valamit, az az igazi. Ez legyen a belső iránytűd, a szíved.

“Nemet mondani másoknak: ez része a felébredésnek, ez gyönyörű. A felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek találod. Értsd meg: ez nem önzés. Önzés az, mikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod. Az önzés. Nem önzés, ha úgy éled a saját életed, ahogy helyesnek látod.” (Anthony de Mello)

The post Önző vagy, ha szereted magad? appeared first on Szemléletváltás.

Bárhogy! Máshogy! Ne jól, tökéletesen akard csinálni, hanem csak csináld! Kezdd el! Változások ugyanis csak akkor következnek be az életedben, ha valami olyat teszel, úgy csinálod, ahogyan eddig nem. Különben attól, hogy elméletben már mindent tudsz, mégis mi változna? Max. több információval lettél gazdagabb.

Jómagam inkább elmentem még száz oldásra, tisztítgattam a korlátozó nézőpontjaimat és mintáimat, minthogy cselekedjek. Hiszen az a legfélelmetesebb! Ennél még egy terápia is komfortosabb volt már.

A megvalósítás azonban nem elméletben történik meg, hanem a tetteink által. Tehát válaszd a változást, indulj el, köteleződj el, lépd meg, mondd ki! A kulcsszó: MÁSKÉPP! Másképp, mint eddig.

 

Eddig lebeszélted magad, mondván, ez neked nehéz, úgysem megy? Most is ott lesz a jól megszokott hang, a múltad, a félelmeid hangja, ami le akar beszélni. Nem baj, mondja csak, ne foglalkozz vele! Bízz magadban, az álmodban, tudd, hogy már megvan! Csak a lépések száma kérdéses, de pont ez az izgalmas benne. Hogy hogyan fog megvalósulni.

Engedd el a görcsös akarást, kontrollt. Hogy így minden bizonytalan? Igen! De a bizonytalanban bármi biztossá válhat! Lehet, hogy teljesen máshonnan jön, és egy olyan lehetőség talál meg téged, amire álmodban sem gondoltál volna. Ehhez viszont ki kell tágítani a tudatodat a végtelen térbe, a végtelen lehetőségek mezejére.

Ha te csak A és B között vacilálsz, mást el sem tudsz képzelni, csak erre a két útra koncentrálsz, elsétálsz az ABC további 42 betűje mellett, mely mind-mind egy új alternatíva lehet a megvalósuláshoz.

Összegezve: Képzeld el! – Vállald fel! – Válaszd! – Kommunikáld! – Higgy benne és magadban! – Bízz és lépj! – Érezd át, hogy már megvan! A célodhoz kapcsoló érzés az, amivel bevonzod azt, amit akarsz.

És végül ne feledd:

„Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.” (Márai Sándor)

Vagyis élvezd az utat is, amíg célba érsz!

The post Jöhet a megvalósítás! appeared first on Szemléletváltás.

Tudom, tudom, egyszerűbb a környezetet és a körülményeket okolni azért, ha valami nem jön össze. De – önhibázatás nélkül – kérlek emlékeztesd magad arra, hogy a nézőpontod teremti a valóságod. Azaz, ami bent, az kint. Vagyis nemcsak a korlát, a lehetőség is benned van!

Tehát, ha nagyon szeretnél valamit, már minden olvasott technikát kipróbáltál és mégsem jött össze, annak két oka lehet: 1. még nem jött el az ideje; 2. tudattalanul épp önmagad ellen dolgozol, vagyis a célod és a belső érzések, félelmek nincsenek összhangban egymással. Van még valami blokk benned.

Ne háborodj fel az első ponton! Persze, mindent azonnal akarunk, sőt, tegnapra. De csak akkor kapod meg, amit szeretnél, ha belül is készen állsz rá. Hiába találkoznál álmaid hercegével, simán elmennél mellette, ha még ott vannak a tudattalan elutasítások, félelmek, esetleg kötődési zavarok benned. A lottónyertesek 80%-a elszegényedik pár éven belül, hiszen sokaknak nincs rá mintája, mit is kezdjen egy halom pénzzel.

Hogyan láthatod meg a belső gátakat? Először is, fogalmazd meg mit szeretnél, s közben figyeld az érzést, illetve azt, hogy milyen gondolat társul ehhez? Ha megjelenik a kételkedés, bizonytalanság, lemondás, bármi, amitől összeszorul a gyomrod, máris tetten értél egy korlátot. Az érzésen túl mit gondolsz a céloddal kapcsolatosan? „Áh, úgysem sikerül!”, „Nincs olyan szerencsém!” stb. – vagyis máris lemondtál róla!

Mivel a hitrendszeredet a családodtól hozod, segíthet az is, ha felidézed az ezerszer hallott szlogeneket. „Minden gazdag lop, csal, hazudik!” „Mindenért meg kell küzdeni!” Ez utóbbi programokat futtatva, jól meg is fogsz küzdeni mindenért. Ha pedig tudat alatt elítéled a gazdagságot, neked hogyan lenne sok pénzed? Hiszen te nem szeretnél olyanná válni, aki ugye lop, csal, hazudik….

Tudod már mit kellene tenned, és mégsem csinálod? Nézd meg a kifogásokat, amiket használsz. „Szeretném, de..,” „Jó lenne, csak…” Ez mind kifogás. A leggyakoribb a „nem tudom”, „nincs időm” és a „nincs pénzem”.

Figyeld meg, válj tudatossá ezekre a blokkokra, arra, hogy mi zajlik benned, különben a divatos teremtős technikák nem fognak működni! Hiába vizualizálod a vágyaid minden nap 20 percig, ha 23 óra 40 percig tele vagy önkételkedéssel, félelemmel, nézőponttal. Amint ezeket felismerted, letisztítottad, jöhet a következő lépés, a változtatás.

„Egyetlen dolgod, hogy ne add át magad negatív érzéseidnek. Kívülről csak az jön, ami belül már megszületett.” (Müller Péter)

The post A tudatos teremtés akadályai appeared first on Szemléletváltás.