Rengeteg egyéni konzultáción merül fel az önfeladás kontra önzőség kérdése, legyen szó munkáról, párkapcsolatról vagy épp egészségről. „X éve együtt vagyok valakivel, ő szeretne elköteleződni, én igazából már nem szeretem, de ezt nem tehetem vele.” „Súlyos beteg lettem, rengeteg zöldség- és gyümölcslevet kellene innom, de a kisbabám fél a centrifuga hangjától, így nem csinálok.” „Szeretném otthagyni a munkahelyem és saját vállalkozást indítani, de a szüleim ellenzik.”
Vagy egy teljesen hétköznapi példa: „A párom minden este sportműsorokat néz, engem baromira nem érdekel, de nem szólok neki, mert tudom, neki ez milyen fontos.” És hát micsoda önzőség lenne, ha nem azt csinálnánk, ami nekik jó.
Vagyis szeretném ezt, szeretném azt, és mindig jön egy DE! De valaki miatt „nem lehet”. Tényleg nem? Inkább lemondasz alapvető igényekről, álmokról, önmagadról, sőt akár az életedről is azért, mert a párodnak, a szüleidnek, akárkidnek ez nem tetszik? Vagy konfliktushoz vezetne? Természetesen gyakran kell alkalmazkodnunk egy párkapcsolatban, lemondani szülőként bizonyos igényünkről, de ha folyamatosan feladjuk önmagunkat, az egyenes út a belső frusztrációkhoz és a boldogtalansághoz.
Menjünk csak vissza képzeletben a kisgyermek korunkba. Akkor még kiharcoltuk, amit akartunk, nem adtuk fel, míg el nem értük. Jó, az eszközeink nem biztos, hogy mindenkinek tetszettek – lásd hiszti, üvöltés, durci –, de a kis kezdetleges céljaink megvoltak, nem ismertünk lehetetlent, és nem igazán érdekelt, ki mit szól mindehhez. De szóltak: „Ne legyél rossz!”, „Ne légy ilyen akaratos!”,”Ezt nem szabad/nem illik!” – és még sorolhatnám a rengeteg tiltást, amikkel beléd nevelték, hogy NE te legyél fontos, hanem szépen felelj meg mindenki másnak. Persze légy tekintettel másokra, ne árts szándékosan nekik, de önmagadat semmiképp se add fel! Önmagad számára te legyél az első!
Feltételezem, te is azt szeretnéd, ha a másik őszinte lenne veled és nem csak megfelelési kényszerből tenne meg valamit. Szóval te is vállald inkább őszintén a véleményed és önmagad, és nyugodtan mondj nem-et, ha úgy érzed. Mert aikor másnak igen-t mondasz, lehet, hogy magadnak nem-et.
Milyen szép a magyar nyelv. Amikor valamit teszel másokért és megköszönik, mit mondunk? Szívesen! És a szóban magában is benne van a „szív”. Vagyis, ha tiszta szívvel, jó érzésekkel csinálsz valamit, az az igazi. Ez legyen a belső iránytűd, a szíved.
“Nemet mondani másoknak: ez része a felébredésnek, ez gyönyörű. A felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek találod. Értsd meg: ez nem önzés. Önzés az, mikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod. Az önzés. Nem önzés, ha úgy éled a saját életed, ahogy helyesnek látod.” (Anthony de Mello)
