Visszajelzések

Visszajelzések azoktól, akik elakadtak ugyan az életük valamely területén - legyen az munka, párkapcsolat, testi-lelki betegségek, vagy akár önmaguk megismerése, képviselete, megélése -, de mertek segítséget kérni és változtatni. Igen, van olyan élethelyzet, probléma, amikor egy külső szakember támogatására szorulunk, aki érzelmileg nem érintett, s más módon közelíti meg a nehézségeinket. Én abban tudok segíteni, hogy megláthasd a problémáidat, az életedet, a működésedet és önmagadat másképp, tudatossá válhass a gondolkodásmódodra, hitrendszeredre, működésedre, mellyel eddig is te teremtetted meg mindazt, ami most körülvesz. Addig ugyanis, amíg ezekre nem válsz tudatossá, hogyan tudnál bármin is változtatni?

Ha azonban más nézőpontból tekintesz a nehézségekre, a félelmeidre, külső-belső korlátaidra, céljaidra, önmagadra, máris új perspektívák, továbblépési és megoldási lehetőségek tárulnak fel előtted. Mint ahogyan sokszor elég, ha a fény máshonnan esik egy felületre, és az árnyék máris eltűnik, máshová kerül, átalakul, s így már nem is tűnik olyan szörnyűnek vagy félelmetesnek. Így felfedezheted te is a válaszokat, a megoldást, az erőt vagy épp a motivációt önmagadon belül.

Nem másoknak kell megfelelnem!
“2011 decemberében sikerült Mónikára találnom. Azzal a problémával kerestem fel, hogy 3 év folyamatos és kemény multis munka után mind lelkileg, mind fizikailag összeestem. Nem tudták sokáig megmondani mi a problémám, mire kiderült, hogy depressziós epizódok alakultak ki az éjjel-nappali, minden erőt kiszipolyozó munka miatt. Fél évig kezeltek gyógyszeresen a pszichiátrián, semmilyen eredménnyel. Sem a családom, sem az orvosok nem tudták min megyek keresztül. Nem tudtam az utcára kimenni, sem autót vezetni. Teljesen összeomlott az életem. Egyre csak fogytam és fogytam. Senki nem élte át, amit meséltem. Mire egy barátom mesélt Mónikáról, hogy ő mindazon átment, amin Én és Ő sikeresen kigyógyult és tudna nekem segíteni. Mónika valami olyat tudott nekem adni, mint senki más. Megváltoztatta az életemet. Nemcsak a betegségben tudott segíteni, de az egész életem 180 fokos fordulatot vett, mind a barátaim, mind a munkám, mind a családomban változások történtek. Megtanított, hogyan kell tudatosan élni az életemet, ezáltal tudtam a betegségemet is jobban kezelni. Megmutatta, hogy nem másoknak kell megfelelnem, és hogyan találhatom meg az igazi Énemet. Az elején azt gondoltam, tudom mi az a Tudatosság, de nagyot tévedtem. Robotként éltem 27 évet. De most már ennek vége! Tudatosan próbálok élni, bár néha visszaszív a rutinos élet és ilyenkor ismétlésre van szükségem, hogy mindig saját magam tudjak reagálni és nem a múltam. Hogy rájöjjek a jelenben nem is az van, amibe a gondolataim, félelmeim elvittek.” S.Niki (27)

Most már elhiszem, hogy mindenre képes vagyok, és megengedem magamnak az élet élvezetét! Hogyan is gondolhattam, hogy elveszítettem önmagam, amikor mindig is itt voltam és vagyok önmagamon belül…
“Gyermekem születésétől fogva 6 éven át küzdöttem depresszióval, úgy éreztem, minden megváltozott, elvesztettem önmagam, egyre reménytelenebb lettem. Sok önfejlesztő könyvet olvastam, tanfolyamokra jártam, de még mindig nem értettem, mit csinálok rosszul. Ekkor bukkantam rá Mónikára, aki nagyon sokat segített, hogy rálássak valódi Önmagamra. Hogyan is gondolhattam, hogy elveszítettem önmagam, amikor mindig is itt voltam és vagyok önmagamon belül, csak a gondolataim, félelmeim, csak a valódi Önmagamra rárakodott hitek, dogmák, félelmek hitették el velem, hogy nem vagyok elég jó, elég ilyen, meg olyan. Mónika segített rálátást nyernem, hogy csupán neveltetésünk, meggyőződéseink fedik el előlünk a valóságot. Ahogy egyre kevésbé hiszed el a gyötrő gondolataidat, érzelmeid, minden alkalommal ébredsz és ébredsz, egyre tágasabb világba. Ennek az utazásnak a célja a valódi Önmagad felfedezése, annak a felismerése, hogy valójában nincs is utazás, mert te mindig is önmagad voltál csupán a külvilág által ” jóindulatúan” rád pakolt hitek, félelmek fedték el előled a valóságot. Amióta rálátásom van, hogy milyen gondolatok, érzelmek, érzetek irányítják rossz irányba az életemet, azóta tudatosan megfigyelem őket, nem azonosítom magam velük (ahogy Mónika mondaná ” Ez csak megint a múltam!”) -teszem hozzá, és tudatosan lépek tovább. Idő kell, mire lecsavarodnak a tudatunk teréről a sok-sok év alatt belénk rögzült hiedelmek, de egyre könnyebb lesz. Most már képes vagyok észrevenni minden pillanatban a boldogságot és elhiszem, hogy mindenre képes vagyok, amit szeretnék és megengedem magamnak az élet élvezetét. Szeretettel ajánlom Mónikát mindenkinek, aki szeretné meglátni az életét másképp a félelmei, szorongásai nélkül, mert ő képes felnyitni a szemünket, hogy észrevegyük magunkban azt, ami megakadályozott eddig, hogy olyan életet éljünk, amilyet mindig is szerettünk volna, és mennyire egyszerűen lehetünk boldogok és élhetünk harmóniában. Köszönöm Neked Mónika!” Ildi (39)

Én magam változtathatok csak az életemen, senki más nincs befolyással rá!
„Mónikához főleg munkahelyi problémák miatt fordultam, aztán gyorsan kiderült, hogy az életem többi területén is hasonló nehézségekkel küzdök. Hisz egy adott terület az életedben jól tükröződik egy másikban. Te úgy látod, hogy az egy különálló dolog, mégis kőkeményen összefügg minden. Mert minden csak valamihez képest létezik. Úgy éreztem, a munkahelyem minden bajom okozója. Nagyon rosszul éreztem magam, a főnököm elégedetlen volt a munkámmal, bár úgy éreztem mindent megteszek a tökéletesért. Ki nem állhattam ezért. Nem csak a munkámban, másban is mindig arra törekedtem, hogy tökéletes legyek. Saját vállalkozást akartam, ahol nem dirigál senki, és nem kell senkinek elszámolnom, mit csinálok, kizárólag saját magamnak. Hogy hol volt a hiba az elképzelésemben? Hangsúlyozom, elképzelésemben, amit én gondolok az emberekről, a világról. Jött a fájdalmas felismerés, amit Mónika mutatott meg. Hogy lehetnék én valaha is főnök, ha nem bírom elviselni a főnököt (beleértve a saját főnökömet is)?! Elutasítom a hatalmat, az irányítást. Ezzel együtt azt is, amivé én szeretnék válni. Szerintetek a párkapcsolatomban nem utasítottam el az irányítást…? És mindez csak egy szelete az életemnek, és annak, amivé alakult azáltal, hogy hittem róla valamit. Köszönöm Mónika, hogy megláthattam, én magam változtathatok csak az életemen, senki más nincs befolyással rá. Köszönöm, hogy a húgom már nem küzd az általa kreált betegségeivel, amin addig egy orvos (!) sem tudott segíteni. De erről majd meséljen ő…” B. Renáta (26)

Rájöttem, hogy nem az önbizalmam hiányos, hanem az önismeretem.
„Azért jelentkeztem az Önmagunkról más-kép(p) – Az önbizalom fejleszthető? c. előadásra, mert úgy gondoltam, az önbizalmam fejlesztésre szorul. Ezért aztán alaposan meglepődtem, mikor Mónika rögtön az elején leszögezte, hogy az önbizalom NEM fejleszthető. Sőt: olyan, hogy valakinek nincs vagy kevés az önbizalma – nem is létezik! Az önbizalom nem „jön-megy” az emberben, tudatra ébredésünk pillanatától mindig is a sajátunk, senki nem „veheti el” tőlünk. Legfeljebb mi magunk rejtjük el, „ássuk be” a szocializáció során magunkra vett szerep-álarcok alá. Ha ledobjuk ezeket az álarcokat, megtaláljuk ÖNMAGUNKAT – olyannak, amilyennek születtünk: egészséges önbizalommal telve, semmi által nem szorongatva.

Ahhoz azonban, hogy meg tudjuk különböztetni magunkat a ránk „égetett” álarcoktól, nagyon tudnunk kell, hol vannak a határai és hol kezdődnek a szerepeink. És ez nem is olyan egyszerű. Rájöttem, hogy nekem nem az önbizalmam hiányos, hanem az önismeretem. Az előadás számomra tökéletesen beváltotta a címében ígérteket: valóban másképp beszélt Mónika az önbizalom kérdéséről és más képet alakított ki bennem.” Andi (45)

Folyamatosan azt kérdeztem: miért? miért? Majd elkezdtem tudatossá válni.
„Amikor először megláttam egy információt arról, mivel foglalkozik Móni, még nem ismertem őt, egyszerűen csak éreztem, jó lenne, ha elmennék hozzá. Azt gondolom, a megfelelő információk, a megfelelő pillanatban találnak meg minket, sosem véletlen, mi kerül elénk. Az első pillanattól közvetlenül tudtunk beszélgetni, és elég rövid idő alatt nyilvánvalóvá váltak bizonyos összefüggések az életemben. Az tetszett, hogy úgy irányította a beszélgetést, hogy én magam jutottam következtetésekre, mondtam ki dolgokat. Amiket eddig is észrevettem, hogy ismétlődnek az életemben, de csak folyamatosan azt kérdeztem: miért? miért? – azokra a dolgokra elkezdtem tudatosan tekinteni. Egy ilyen konzultáció-sorozattól nem változik meg az ember élete 2 hét alatt… De elkezd megérteni, figyelni, és szép lassan másképp csinálni dolgokat, mert látja, hogy amit eddig csinált, az mintákra épült, amik feloldhatók. Összességében tehát azt mondhatom, Móni, és amit csinál, egy fontos állomás volt az életemben, amit ezúton is köszönök neki!” Ildi (37)

Olyan dolgokra váltam képessé, amik azelőtt szóba sem jöhettek!
“Nagyon szorongtam abban az időben, amikor elkeseredettségemben megkerestem Mónikát. Az első percekben még nála is “pánikoltam” némileg. Szép lassan “kibontottunk”, eljutottunk egy olyan pontra, ahol magamat láthattam kívülről, ahol elkezdődhetett a tanulás. Az önismeret. Tanácsokat kértem és kaptam, az ötleteket megfogadtam. Hamarosan rájöttem, hogy saját utamon én magam élhetek ezekkel a lehetőségekkel. A segítő kéz Mónikától elindított egy nyitottabb, nyugodtabb, élettel teltebb Világba. Időközben hatalmas tragédia ért, elveszítettem drága húgomat. Biztosan tudom, hogy nem állok fel így és ilyen hamar, ha nincs mögöttem az a tudás, amit időközben elsajátítottam. Most éppen pránanadival foglalkozom :), olyan dolgokra kész vagyok, amik azelőtt szóba sem jöhettek, hiszen nem hagytam el a kényelmi zónám.” B. Mercedes (40)

Teljesen más szemlélettel LÁTOK! Elkezdtem élvezni és meglátni a dolgokat.
„Szia Mónika! Elkezdtem olvasni a Varázslat című könyvet és ahhoz a feladathoz értem, ahol 3 személynek kell köszönetet mondani, akinek hálás vagy. Az egyik Te voltál:) Persze nem kell leírni a másiknak, de gondoltam megosztom Veled. Köszönöm neked, hogy megtanítottál a vakok között látni, és ahogy gondolkodtam milyen érzés ez, az jutott eszembe, hogy talán most kezdtem el igazán látni. Persze a pánikbetegséggel kerestelek fel, de az egész életemet megváltoztattad. És teljesen más szemlélettel LÁTOK. Eddig olyan, mintha csak tettem volna a dolgomat. De most már elkezdtem élvezni és meglátni a dolgokat. Nagyon hálás vagyok Neked! Köszönöm!” Niki (27)

Tényleg egy új fajta szemlélettel kell magamra és az életemre tekinteni.
“Kedves Mónika! Már régóta olvastam az írásaidat a Facebook-on, az elmúlt 2 előadásodon is ott voltam. Nagyon tetszik, amit és ahogyan mondasz nekünk. Szeretném neked elmondani, hogy én is (mint sokan mások) már több könyvvel, előadással találkoztam, de Te tényleg arra ösztönzöl, hogy amit már eddig tudtam, láttam, éreztem…stb , azt más szemszögből nézzem!! Tényleg egy új fajta szemlélettel kell magamra és az életemre tekinteni. És persze fejlődni, lépkedni tovább ELŐRE!! A “házi feladatok” is nagyon jók :))) Élvezem és csinálom is szorgosan :) Szóval csak annyit szeretnék még Neked mondani, hogy nagyon örülök, hogy találkozhattam veled, a munkáddal. Nagyon tetszik az az Út, amit mutatsz nekünk!! Sok sikert kívánok neked a továbbiakra is!!” (M.Ildikó)

Saját életemben is tudom alkalmazni a felismeréseimet!
“Nagyon örülök, hogy Rád találtam! Az előadásaid fontos változásokat indítottak el bennem. Sokkal többet kaptam, mint amilyen várakozással érkeztem! Szemléletes példáid által a saját életemben is tudom alkalmazni a felismeréseimet! Minden elődás után olyan pozitív feltöltődéssel megyek haza, mint 2 óra aktív mozgás után! :)” Szilvi

Mindenből ki lehet mászni és mindig lehet jobb, csak tennem kell érte!
“Életemnek pont abban az időszakában találkoztam Mónival, amikor úgy éreztem, hogy nem találok ki egy gödörből, és nem tudtam elképzelni, hogy az életem jobbra fordulhat. Jó volt kibeszélni a problémáimat, értő hallgatóságra találva, és jó pár olyan szót, mondatot kaptam, ami persze még további gondolkodásra sarkallt. A pozitív erő, amit mindig is éreztem az üléseken, segített elhinnem, hogy mindenből ki lehet mászni, és mindig lehet jobb, csak tennem kell érte. Hálás vagyok a sorsnak, hogy összehozott Mónival, és neki is a kedves, hozzáértő figyelméért. Másoknak is kívánom, hogy épülhessenek és tanulhassanak vele.” Judit (35)

Eljutottam oda, hogy külső segítség kell nekem és sikerült túllépnem!
„Kedves Mónika! Immár 19 éve foglalkozom önismerettel. Sok hasznos gyakorlati technikát elsajátítottam több területről és rendszeresen alkalmazom mindennapjaimban. A közelmúltban történt velem olyan eseménysorozat, amit érzésem szerint képtelen voltam magamtól megoldani, egy bizonyos szituáción átlépni. Kétségbeesésemben elkezdtem körülnézni, hogy milyen lehetőségek vannak, hiszen tudtam, hogy most eljutottam oda, hogy külső segítség kell nekem. Ekkor találtam meg az oldalad és örömmel be is jelentkeztem a legközelebbi előadásra. Jól éreztem magam, viszont hamar rájöttem, hogy nem igazán erre van szükségem, hanem egyéni beszélgetésre. Elmentem és nagyon gazdagon, érzelmileg felfrissülve távoztam a konzultáció után. Sok engem éppen akkor nyomasztó helyzetet átbeszéltünk és rendkívül sokat segített a beszélgetés. Más aspektusból, közelítettük meg a helyzetet, Te, mint külső (érintett személyeket nem ismerő) szemlélő olyan pluszt adtál nekem, ami valóban hasznos volt számomra. Azóta is gyakran eszembe jutnak a szavak, amiket mondtál, és ahogyan mondtad! Nagyon köszönöm, hiszen ez a helyzet olyan mély érzelmi hullámokat keltett bennem, ami már a munkámra és az életemre is kihatotta. Ez az érzelmi állapot ugyan rövid ideig tartott, de nem tudom, hogy a beszélgetésünk nélkül sikerült-e volna túllépnem, átértékelni a napi értékeket. A csoportos előadásra továbbra is el fogok járni, hiszen az is nagyon sokat jelent nekem, hogy olyan közegben legyek, akiknek hasonló a gondolkodásuk. Minden alkalommal úgy jöttem el, hogy ma is nagyon hasznos volt, hogy ott lehettem!” Csilla (37)

Sikerült kimásznom egy olyan mély gödörből, amiből elképzelésem sem volt, hogy fogok a felszínre törni.
„Mónikával tavaly nyár közepén találkoztam először. Egy kis csoportos karrier tanácsadáson vettem részt. A csoport hamar feloldódott, amiben Mónika kedves, megnyerő személyisége nagymértékben szerepet játszott. Szinte azonos, de mégis más és más problémákkal küszködő emberek gyűltek össze a beszélgetésen, és úgy éreztem, hogy mindenki elégedetten, a kérdéseire választ kapva ment haza a találkozó végén. Mielőtt útra indultunk volna, Mónika meglepett bennünket egy kis ajándékkal. Kisorsolt egy egyéni konzultációra való lehetőséget, amit nagy örömömre én nyertem meg. Erre a találkozóra rövid időn belül sor került, ahol az életemre nagy hatással lévő felismerésekben lett részem. Az ő segítségével sikerült kimásznom egy olyan mély gödörből, amiből elképzelésem sem volt, hogy fogok a felszínre törni. Azóta már több olyan ismerősömnek, családtagnak, barátnak ajánlottam, akik bizalmukba fogadtak és elmesélték nekem, hogy nehezen tudnak megbirkózni bizonyos élethelyzetekkel, keressék Uhlár Mónikát teljes bizalommal.” L. Gyöngyi (51)

Megtaláltam az utam, és azzá válhattam, aki igazán vagyok!
“Az év valahogy úgy kezdődött nálam is, mint bárki másnál: fogadalmakkal és nagy elhatározásokkal. Ekkor találtam rá Móni honlapjára és az újrakezdésről/változtatásról szóló előadására. Nem csalódtam, hiszen azokat a gondolatokat, irányvonalakat képviseli, melyek engem is nagyon foglalkoztatnak. Személyes konzultációink alkalmával mindig mellettem állt a problémák megoldásánál, feldolgozásánál, akár karrierváltásról, akár párkapcsolati kérdésről volt is szó. Figyelt, nem elemzett, nem irányított, csak finoman terelt egy-egy kérdéssel, gondolattal, hogy én találjam meg magamban azt az apró pontot, ami kellő motivációt ad kilendülni a megrekedés állapotából és elindulni a döntésem irányába. Hogy sikeres volt-e? Megtaláltam az utam, és ezt magamnak köszönhetem, de legfőképpen annak, hogy ezen az úton nem voltam egyedül, mert Móni mindvégig mellettem állt, számíthattam rá, ha elbizonytalanodtam, ha nem találtam a választ, ha kételkedtem önmagamban. Mi a titka? Hogy ő maga is átélte, megélte, így teljes mértékben át tudja érezni a helyzetet.

Aki még csak most tart az önismereti kutakodás elején, vagy egy helyben toporog egy problémát illetően, annak teljes szívemből tudom ajánlani Mónit, mert sosem azt mondta, hogy jobbra, vagy balra menjek, hanem számtalan módszerrel, eszközzel, gondolkodtató kérdésekkel, mérhetetlen figyelemmel segített az utamon, miközben azzá válhattam, aki igazán vagyok!” F. Andi (39)

Az ekcémám megszűnt, és a nőgyógyászati panaszaim is elmúltak!
„Én rengeteg problémával mentem el hozzád. Köztük nőgyógyászati panaszok, állandó fejfájás, ekcéma, szédülés. Ezek a legkiemelkedőbbek. A találkozás után az ekcémám megszűnt, mely számomra az elszigetelődést jelentette. Azáltal, hogy felhagytam a régi teendőimmel és elkezdtem olyan dolgokat csinálni, amit azelőtt sohasem. Az ekcémám a mai napig nem tért vissza. Nőgyógyászatilag sem volt panaszom az elmúlt 11 hónapban. Nem állítom, hogy nincsenek néha rosszabb idők, de most már ha valami bajom van, nem kezdek el az interneten keresgélni, hogy vajon mitől lehet és melyik orvoshoz menjek, hanem elgondolkodom rajta, hogy mi válthatta ki, milyen lelki oka lehet. Az esetek többségében felismerem és igyekszem változtatni az adott helyzeten.” B. Adrienn (23)

A karrier tanácsadáson a legfontosabb, amit kaptam: önmagam!
„Kedves Mónika! A facebook-on találtam rá oldaladra, majd a weblapodra. Végigolvastam és pont úgy szólt minden sorod, mintha nekem címezted volna. 46 éves voltam akkor, álláskereső – lassan 1,5 éve. Nem kevés állásinterjúra hívtak be, de azt nem sikerült elérnem, hogy alkalmazzanak. Akkor sem, ha tudom, szimpatikus voltam. Muszáj volt kilépnem eddigi próbálkozásaimból, muszáj volt szemléletet váltanom! Van két gyerekem, és a tartalékaink fogynak. Még voltak olyan naiv elképzeléseim, hogy olyan feladatot kell találnom, ami örömet okoz és megélhetést biztosít. A karrier tanácsadáson a legfontosabb, amit kaptam akkor: önmagam. Látván többféle önéletrajzomat, alaposan kifaggattál, hogy melyik is vagyok. Aztán határozottan “leszólítottál”, hogy soha ne legyek kevesebb, mint aki valójában vagyok, papíron sem! Nem oldódott meg minden gond egy füst alatt, de sokat segített, hogy a tanácsadás után néhányszor a tematikus klubfoglalkozásaidra is elmentem.” Zsuzsa (47, jelenleg PR-menedzser)

Mindent el tudok érni, de mindehhez magamat kell megismerni és szeretni!
„Móni előadásai voltak azok, melyek elindítottak egy bizonyos úton, a magamhoz vezető úton. Segített abban, hogy felismerjem, hogy máshogy is lehet szemlélni az élet dolgait és mennyi mindent el tudok érni, de mindehhez magamat kell megismerni, szeretni és hinni magamban. Az egyéni konzultációk alkalmával pedig további segítséget kaptam, hogyan kezeljem a magánéleti problémáimat és hogyan érhetem el, hogy szakmailag is elérjem a vágyott célokat. Mindenkinek azt javaslom, hogy induljon el ezen az úton, minél hamarabb, mert hosszú ez az út, de megéri. Köszönöm Móni!” Andi (28)

“Tűzoltás” volt, s ennek köszönhetően meg tudtam nyugtatni magam, s el tudtam kezdeni gondolkodni, majd végül teljesíteni a vizsgát.
„Én az alábbi problémával kerestem fel Mónikát: Az egyetemen volt egy vizsgám, aminek többször is nekifutottam, mégsem sikerült teljesítenem. A sorozatos bukások oka nem a tananyag tudásának a hiánya, sokkal inkább a bukástól való félelem volt. Féltem, rágörcsöltem a vizsgára, belehajszoltam magam a klasszikus “mi lesz ha” esetbe, vagyis a “mi lesz, ha nem sikerül” esetbe. Így a vizsgákra olyan szinten leblokkoltam, hogy logikusan gondolkodni nem tudtam, nem hogy megszólalni. Ez akkor vált a legnagyobb problémává, amikor már nem volt több lehetőségem javítani. Vagy teljesítem a vizsgát, vagy újra felvételizem az egyetemre. Ekkor kerestem fel Mónikát, 2 nappal a vizsga előtt. Emlékszem egy órán át beszélgettünk, és segített menteni a menthetőt. Magam sem tudom pontosan mit is vártam, de amit kaptam az segített. “Tűzoltás” volt, s ennek köszönhetően a vizsga alatt meg tudtam nyugtatni magam, s el tudtam kezdeni gondolkodni, majd végül teljesíteni a vizsgát. Ha valaki hasonló problémával küzd, bátran keresse fel Mónikát, ne várjon addig, amíg én vártam, ne hezitáljon! Nem ő fogja elmondani a megoldást, de segíthet megtalálni azt! Nekem segített, többet is, mint az a beszélgetés volt! Köszönöm Mónika!” Tamás (29)

Nem kell az életünket passzívan elviselni, a magunk urai lehetünk.
“Kedves Mónika! Másfél óra alatt rámutattál arra, hogy nem kell az életünket passzívan elviselni, ide-oda sodródni tehetetlenül, helyette számtalan lehetőségünk van arra, hogy úgymond a magunk urai lehessünk. Erőt adtál és utat mutattál, remek, egyszerű és használható módszereket ajánlottál a figyelmünkbe közvetlenül, oldottan és érthetően. Köszönet érte! Mag László” MÚOSZ Kommunikációs és PR Szakosztály vezetője

Most kezdek el élni és felfedezni a világot, újra feszegetem a határaimat!
„2012 tavaszán kerestem meg Mónikát azzal a szándékkal, hogy megerősítse azt, amire addigra már rájöttem, illetve hogy lelki támogatást nyújtson életem helyes irányba terelésében. Igen, érdekes, hogy egy tulajdonképpen idegen emberben bíztam, ahelyett, hogy a családra vagy a barátokra támaszkodtam volna. Az én életem is az a kívülről látszólag tökéletes volt, belül mégis üres. Világéletemben jó tanuló voltam, örökké meg akartam felelni a szülői elvárásoknak minden téren. Gimnázium után elvégeztem a Budapesti Corvinus Egyetemet, 2008-ban pénzügy szakon szereztem diplomát. Már az egyetem alatt is többször felmerült bennem a kérdés, hogy mit fogok én ezzel kezdeni. Igazából szülői nyomásra választottam ezt az egyetemet. A magánéletről annyit, hogy 18 éves korom óta volt egy párom, akivel egy utcában is laktunk. A szüleim sosem tudták őt elfogadni, kezdetben, azt hittem, azért mert nem volt diplomája, később világosodott meg, hogy igazából a szüleink között volt egy konfliktus, ami miatt ellenezték a kapcsolatunkat. Nem is szívesen emlékszem vissza fiatalságomnak ezen éveire, amiknek a legszebbeknek kellett volna lenniük, számomra mégis egy lelki gyötrelem volt. Én lelki terrornak nevezem azt, ahogy a szüleim akkoriban velem bántak, epés megjegyzésekkel illettek, gúnyoltak, megaláztak, persze csak szavakkal, de ez is bőven elég szerintem.

2010 nyarán először következett be az életemben egyfajta felismerés, hogy egyáltalán nem a saját életemet élem. 2012-ben intenzíven elkezdtem foglalkozni a tudatos élettel, elkezdtem magyarázatot keresni tetteim miértjére, a szüleim viselkedésére. Elhatároztam, hogy ennek egyszer és mindenkorra véget vetek, és egy teljesen új, más életet szeretnék, egyáltalán megtalálni önmagamat ebben a kavalkádban. Ekkor kerestem fel Mónikát. Boncolgattuk a múltat, a jelent és hogy mi az, amit igazán szeretnék csinálni, elérni az életemben.

Mónika hozzásegített ahhoz, hogy meg merjem tenni a kezdő lépést, a többi már jött magától, már tudtam mit akarok. Beiratkoztam egy gyorstalpaló iskolába, végleg lezártam a párkapcsolatomat, és tálalnom kellett a szüleimnek a változtatást. Ez már nehezebb volt, először anyukámat avattam be, vele mindig is jobb volt a viszonyom. Kicsit sajnálom, hogy ahhoz nem voltam elég erős, hogy odaálljak apu elé, és elmondjam neki azt, hogy mit szeretnék ÉN, de féltem a csalódástól, hogy végig sem hallgatna, csak rám csapja az ajtót, ami párszor sajnos meg is történt. Így levélben írtam le neki, hogy mire készülök. Ez annyira hatásos volt, hogy 2 nap múlva felhívott, hogy én márpedig bármiben számíthatok rá, támogat, és milyen rosszul esik neki, hogy ennyire nem ismer és nem kommunikáltunk eddig. Sajnos annyira gyorsan történt ez a váltás, hogy nem volt időm élvezni a szüleimmel való helyreállt kapcsolatomat, 1 héttel a kiutazásom előtt költöztem csak haza. De ami intézni valóm volt a kiutazás előtt, abban mind készségesen segítettek.

2012. december 2-án mentem ki Amerikába, hogy felszállhassak egy óceánjáró hajóra. 8 és fél hónapot töltöttem kint a hajón, most pedig 2 hónapos vakációmat élvezem, október végén megyek vissza. Egyáltalán nem bántam meg a döntésemet, főleg azt, hogy 27 évesen váltottam. Sok embernek ekkor már családja van, én úgy érzem, most kezdek el élni és felfedezni a világot, újra feszegetem a határaimat.” Krisztina (28)

A férjem eddig hókupókusznak tartotta a tudatos teremtést, de ez az előadás elgondolkodtatta.
„Kedves Mónika! Meg szeretném köszönni a tegnapi Tudatos teremtés c. előadást, nagyon érdekes volt, és nagyon hasznos. Leginkább a férjem miatt köszönöm, mert – egyébként is azt mondják, hogy a nők fogékonyabbak a spirituálisabb gondolkodásra – engem ez a téma már régóta foglalkoztat és próbálok is eszerint gondolkodni, ő egész eddig hókuszpókusznak meg “csodavárásnak” titulálta ezeket. Most azonban azt mondta, hogy látott logikát abban, amiket hallott, nagyon szimpatikusnak találta a tálalását ennek a témakörnek (szerintem azt hitte valami ördögűző szeánszra viszem egyébként :) ), és elgondolkodtatta. Ettől függetlenül én is nagyon sok újdonságot hallottam, meg fogom fogadni őket. Egyébként én is igyekszem már régóta más emberekkel is megértetni, hogy milyen fontos a pozitív gondolkodás és az önmagunkkal való jó viszony. További sikereket kívánok, és remélem, hogy lesz még szerencsénk találkozni.” Gy.Ildi

 Kinyílt egy új ajtó, amiről eddig nem tudtam.
“Kedves Mónika! Először is szeretném megköszönni, hogy terjeszted azt, amit nagy munkával felismertél. Nagyon szeretem az előadásaidat. Annyira szeretem ezeket a napokat, amikor tudom, hogy megyek a MagNet Házba. Megint sokat kaptam Tőled. Imádom a rengeteg gyakorlati példát, amiket mindig hozol, és az egyre nagyobb közvetlen hangvételt. Valahogy nagyon közel tudod hozni mindazt, amiről beszélsz, s ami Neked már élethivatásod. Azt hiszem mindannyian hálásak vagyunk azért, hogy a saját utad megjárásának körülményeit, nehézségeit, eredményeit közre adva ajtót nyitsz előttünk is. Mert én valahogy tényleg ezt érzem, hogy kinyílt egy új ajtó, amiről eddig nem tudtam. Rengeteget olvastam, sokat foglalkoztam magammal, ki vagyok, mit hoztam, mi miért történik, stb., de mindezt egy új perspektívába helyezted, és egy nagyon fontos, hiányzó láncszemet mutattál meg. Gratulálok Neked mindahhoz, amit idáig elértél, mert elnézve az 53 ezer likeolódat, nem kis dolgot hoztál létre! Aztán pedig ez a sorban állás a következő alkalomra a még szabad helyekért Hát, minden önmagáért beszél! Legyen szép és vidám napod! Köszönettel: Zs.”

Azt hittem, hogy “ilyen gondok-problémák” másnál nincsenek, csak nálam fordulnak elő. Mostmár másképp látom!
“Kedves Mónika, ezúton is szeretném megköszönni a tegnapi, “Félelem-szorongás-pánik – És ami mögötte van” c.előadásodat! Nagyon sok jó, és elgondolkodtató dolgot mondtál. Szeretem az előadásaidat, a példáidat, mindig sikerül elcsípnem belőle egy-két olyan gondolatot, amit aztán az én életemre is igyekszem rávetíteni. Tegnap hazafelé is ezen járt a fejem…Tudod, azokkal kapcsolatban amiket meséltél, én sokszor azt hittem, hogy “ilyen gondok-problémák” másnál nincsenek, csak nálam fordul elő. Mostmár másképp látom… :-) Szóval, köszönöm mégegyszer, nekem sokat adtál az előadásoddal! Várom a következő, Tudatos teremtés előadást is! ” (B.Bettina)

Megerősítettél abban, hogy jó úton járok és útmutatást is kaptam
“Kedves Mónika Köszönöm a mai Munka-karrier-önmegvalósítás előadást. Amikor olvastam a felhívásod a facebookon, tudtam, hogy el kell mennem. Megerősítettél abban, hogy jó úton járok és útmutatást is kaptam. A személyes példákért külön köszönet, így igazán “élővé” vált az előadás. Illetve kíváncsi is voltam a Te utadra, ami nagyon hasonló az enyémhez (már túl vagyok a leépítéses részen, meg a munkanélkülisen, most a “hányósnál” tartok, de kész vagyok a továbblépésre, fejlődésre). :-) Megtisztelő, hogy megosztottad velünk az élményeidet. Amennyiben lesz rá módom, elmegyek a következő előadásokra is! Üdvözlettel, K. Zsuzsanna”

Comments are closed.