Ismerős az érzés, amikor azt kérdezed: „Miért nem működik? Mi hiányzik még? Mit csinálok még mindig rosszul?” Pedig tényleg mindent beleadsz. Vagy legalábbis úgy érzed.
Ha benned is ott a vágy a valódi, tartós változásra, de úgy érzed, mintha valami láthatatlan fal állna előtted, akkor ez a cikk neked szól. Nézzünk rá együtt, mi állhat a háttérben – és hogyan lehet áttörni ezeket a belső akadályokat.
Miért ismétlődik a régi?
1. Mert az ismeretlen félelmetesebb, mint a fájdalom
Igenis létezik az a bizonyos komfort- vagy inkább kényelmi zóna, a jól megszokott, biztonságos közeg. Lehet, hogy most nem jó – de legalább kiszámítható. Tudod, hogyan éld túl a szorongást, hogyan birkózz meg a hiányérzettel. Energetikailag is ez az ismerős neked, ezekben a helyzetekben van bevált rutinod. Már “profin” kezeled az anyagi nehézségeket, megszoktad a fájdalmat, hogy veled mindig ez történik. És bármennyire is vágynál másra, az a tudatalattidnak idegen és félelmetes.
A belső ellenállás gyakran nem a változásra, hanem az ismeretlennel járó kiszolgáltatottságra adott reakció. Ezért maradsz sokáig ott, ahol már régen kinőtted önmagad – mert az ismeretlen túl kockázatosnak tűnik, még akkor is, ha a régiben már szenvedsz.
2. Mert a változás nem egyszerűen akarat kérdése
Az akarás nagyon fontos hozzá, az az első lépés, de önmagában kevés. Ha elég lenne akarni pl. a lottó ötöst, szinte mindenki megnyerné. Ha a gyógyuláshoz elég lenne az akarat, mindenki egészséges lehetne. A változás nem lineáris, nem mindig látványos, és főleg nem eldöntés kérdése. Mélyebb rétegeket is érint.
3. Mert a tudattalan programjaid írják a sorsodat
A tudattalan, mély meggyőződéseid teremtik az életedet, nem az elméd. Ezért van az, hogy hiába akarsz változni „fejben”, ha a lelked mélyén még mindig a régi minták futnak. A valódi átalakulás ott kezdődik, ahol hajlandóvá válsz szembenézni ezekkel a rejtett programokkal – és újraírni őket.
4. Mert azonosulunk a történetünkkel
Sokan nem is a helyzetükhöz, hanem a róla alkotott identitásukhoz ragaszkodnak. A „nekem ez nem megy”, „én ilyen vagyok” típusú narratívák mélyen beépülnek, és biztonságérzetet adnak – még akkor is, ha közben utáljuk őket. Hányszor mondod (vagy gondolod), hogy „én már csak ilyen vagyok”, hogy “nekem vagyok elég jó”? Ezek a mondatok olyanok, mint egy belső forgatókönyv, ami újra és újra ugyanoda vezet. A változás ott kezdődik, amikor már nem azonosulsz a múltbéli sztorikkal, és hajlandó vagy elengedni azt, aki eddig voltál.
5. Mert a változás gyakran veszteséggel jár
A gyógyulás nemcsak arról szól, hogy valami új születik – hanem arról is, hogy valami régi elhal. Munkahelyeket, barátokat, szerepeket, szokásokat, hiedelmeket vagy akár magadról alkotott képeket kell elengedned és ez ijesztő, sőt fájdalmas is lehet. A fejlődés nemcsak új utakról szól, hanem régi kötődések elveszítéséről is. És a gyász ilyenkor természetes része a folyamatnak.
Hogyan törhetjük át a változás akadályait?
A változás nem könnyű, de nem is lehetetlen! Az első lépés, hogy őszintén szembenézz vele: miért ragaszkodsz a jelenlegi helyzetedhez? Mi ad biztonságot számodra, még ha az fájdalmas is? Tedd fel őszintén magadnak a kérdést: “Mi a “jó” nekem ebben, amit nem veszek észre?” “Miért választom újra és újra?”. Ha felismered a komfortzónádat, már képes leszel egy kis lépést tenni a változás felé, akkor is, ha az eleinte ijesztő.
Dolgozz a mély, tudattalan hiedelmeiden! Csak azt tudjuk megváltoztatni, amiről tudunk. Ülj le egy darab üres papírral és tollal és írd össze a nézőpontjaidat az adott problémáról, ill. magadról.
Keress olyan módszereket, szakembert, technikát, aki/ami segít feltárni és felülírni a régi korlátozó mintáidat! A változás akkor lesz igazán hatékony, ha elfogadtad, meggyógyítottad a múltat, és szabadon engedted a régi történeteket. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejted, ami történt, hanem azt, hogy nem engeded, hogy a múlt határozza meg a jövődet.
Végül, bár a változás veszteségekkel is járhat, ne feledd: minden elengedett dolog helyet ad új lehetőségeknek, új embereknek.
Miért indulj el ezen a hosszú úton?
Mert bár önmagadon dolgozni nem mindig könnyű – de mindig megéri. Mert minden lépés, amit befelé teszel, közelebb visz ahhoz az emberhez, aki igazán vagy. Akit nem a múltja, a félelmei vagy a mások elvárásai vezetnek, hanem belső biztonsága, ereje és tisztánlátása. A változás nem egy cél, hanem egy folyamat. Lehet lassú, néha fájdalmas, de cserébe valami csodálatosat ad: egy szabadabb, teljesebb, igazabb életet. És ez az igazi ajándék, amit a saját kezedbe vehetsz.
“A változás, amely után sóvárogsz, nincs messze tőled! Mert nincs rajtad kívül. Benned van!” (Szepes Mária)
