Az életünket nem csupán a külső történések, helyzetek alakítják, hanem az is, ahogyan mi ezekre reagálunk, ahogy gondolkodunk róluk és önmagunkról.
Akár pozitívabb, akár negatívabb a hozzáállásunk, a kutatások szerint általánosságban elmondható, hogy az emberek hajlamosak a sikereiket saját képességeiknek, erőfeszítéseiknek tulajdonítani, míg a kudarcaikért és problémáikért külső tényezőket (pl. más embereket, a körülményeket, a sorsot, a karmát vagy a balszerencsét) okolni. Ezt a jelenséget self-serving bias (önérdekű torzítás) néven ismerjük a pszichológiában. Miller & Ross (1975) elmélete szerint ez a torzítás segít a pozitív énkép és az önbecsülés fenntartásában, de problémát is okozhat, mert megnehezíti a fejlődést és a felelősségvállalást.
Miről ismerheted fel az áldozati hozzáállást?
Az áldozati tudat jellemzői – Passzív, hárítja a felelősséget, külső tényezőket, másokat hibáztat, hajlamos az önsajnálatra, nem tehetek róla gondolkodás jellemzi.
Ez utóbbi származhat az ún. tanult tehetetlenségből (Martin Seligman). A kísérletek kimutatták, hogy ha valaki többször kerül olyan helyzetbe, ahol úgy érzi, nincs hatalma változtatni, akkor később is passzív marad, még akkor is, ha lehetősége lenne a változásra. Például: Ha valakit gyerekkorában gyakran megbüntettek anélkül, hogy értette volna, miért, akkor felnőttként is úgy érezheti, hogy az élet igazságtalan vele szemben.
Az áldozati attitűd emellett sokszor torzított gondolkodásból fakad, melyre ilyen és hasonló gondolatok jellemzőek:
- „Szegény én, mindig velem történnek rossz dolgok.”
- „Mindenki ellenem van.”
- “Bármit teszek, úgysem változik semmi.”
- „Nem az én hibám, hogy itt tartok, ilyenek a körülmények.”
- “Bezzeg neki könnyű, lenne ő az én helyemben!”
Vagyis a saját gondolkodásmódunk tart ilyenkor áldozat szerepben.
“Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.” (Henry Ford)
Biztosan Te is hallottad már azokat a spirituális megközelítéseket, melyek azt tanítják, hogy minden tapasztalatunk a saját tudatunk, a gondolataink, energiánk ill. rezgésünk tükröződése. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a sikereinkért, hanem a kihívásainkért és nehézségeinkért is mi vagyunk felelősek, azokat mi teremtjük – akár tudatosan, akár tudattalanul.
- A vonzás törvénye pl. azt mondja, hogy a gondolataink és érzelmeink határozzák meg a valóságunkat. Ha valami „negatív” történik, az is egy belső állapot tükröződése.
- A karma törvénye (hinduizmus, buddhizmus) szerint: Minden tettünk, gondolatunk és szándékunk visszahat ránk, akár ebben az életben, akár egy következőben.
- Advaita Vedanta és más nonduális filozófiák: Azt tanítják, hogy minden EGY (egyéni és kollektív szinten is), így amit tapasztalunk, az nem valami külső erő vagy véletlen eredménye, hanem a saját tudatunk kivetülése.
Ezek a nézőpontok radikális felelősségvállalásra ösztönöznek, mert azt sugallják, hogy mindent mi teremtünk – nem hibáztatásként, hanem lehetőségként, hogy tudatosabbá váljunk és változtassunk. A spirituális megközelítés emiatt sokkal mélyebb önismeretet és tudatosságot hozhat az életünkbe és abban erősíten meg, hogy az embernek igenis van hatalma változtatni a helyzetén.
A teremtő hozzáállás jellemzői tehát a fentiek tükrében: – Aktív, tesz, cselekszik, változtat, tudatos, felelősséget vállal, tisztában van a lehetőségeivel és a képességeivel, belső erő felismerése jellemzi.
Hogyan tudsz kijönni az áldozati gondolkodásból?
- Tudatosítás: Ismerd fel a saját gondolkodási mintáidat és azok hatását! Korlátozó, áldozati hitrendszerekkel még több hasonló tapasztalatot szerzel majd!
- Felelősségvállalás: Ne csak másokat hibáztass! Fontos annak belátása, hogy az életed felett van hatalmad. Te teremted a saját valóságodat, fedezd fel a teremtő erődet!
- Érzelmi feldolgozás/önismereti munka: Segíti a gyerekkori mintázatok, esetleges traumák feltárását és feloldását, átkeretezi a negatív gondolatokat.
- Önmegerősítés: Tudatosan hozz olyan döntéseket, amelyek előrevisznek, nem pedig visszahúznak.
A pszichológia és a spirituálisabb megközelítés is egyetért abban, hogy az áldozati attitűd egy belső állapot, amelyen lehet változtatni. A különbség az, hogy míg a pszichológia ezt kondicionálásnak, traumának és gondolkodási torzításnak tulajdonítja, a spiritualitás azt mondja, hogy ez egy választás, amelyet át lehet írni tudatossággal.
Záró gondolatok
Kisgyermekként nem sokat tehetünk még azért vagy az ellen, ami velünk történik, gyakran kapunk nehéz csomagot a szüleinktől. Felnőttként azonban már igenis tehetünk magunkért, a mi felelősségünk, mihez kezdünk a múltbéli eseményekkel, mintázatokkal, akár transzgenerációs programokkal. Az áldozati tudatból való kilépés egy tudatos választás, amelyet folyamatos gyakorlással érhetünk el. Ahogy egyre inkább a teremtő hozzáállásra összpontosítunk, szükséges, hogy megengedjük magunknak a hibázást, hiszen a fejlődés nem lineáris, hanem egy folyamatos tanulás és növekedés útja. Fontos arra is ügyelni, hogy ne essünk át a „mindenről más tehet” gondolkodásmódból a „minden miattam van” önhibáztatásba. Legyünk türelmesek magunkkal a változás útján. Hiszen minden lépés közelebb visz ahhoz, hogy a saját életünk tudatos teremtőivé váljunk.
Hogy néznek ki ezek a lépések konkrétan a gyakorlatban? Mit tehetsz? – Erről szól majd a következő írásom.
