A tested mindent eltárol, ami veled történt a fogantatásod pillanata óta. Azt is, ha nem várt gyermek vagy, ha hiányzott az ölelés, a figyelem, a törődés a családban, ha érzelmileg elérhetetlenek voltak a szüleid vagy netalántán bántottak. A lezáratlan, fel nem dolgozott, ill. izolált érzelmek nem tűnnek el, csak a tudattalanba szorulnak, és onnan folyamatosan hatnak rád – például testi tünetek, szorongás, túlzott megfelelési kényszer, önbizalomhiány vagy kapcsolati nehézségek formájában nyilvánulnak meg.

Mik azok az izolált érzelmek?

Az izolált érzelmek azok az érzések, amelyeket elfojtunk vagy leválasztunk magunkról, mert valamikor túl fájdalmasak, félelmetesek vagy elfogadhatatlanok voltak számunkra.

Gyakoriak például:

• Félelem – bizonytalanság, amiben nem kaptunk támogatást, leráztak annyival „Ne félj!”.
• Szégyen – ha gyerekként megszégyenítettek vagy nem fogadtak el.
• Bűntudat – ha úgy éreztük, valamit rosszul tettünk, még ha nem is volt valódi felelősségünk.
• Megsértettség, elutasítottság érzése – amikor nem kaptunk szeretetet, figyelmet vagy elfogadást, amire vágytunk.
• Magány, tehetetlenség, csalódottság – ha nem volt lehetőségünk kifejezni a szükségleteinket vagy senki sem hallott meg minket.
• Düh – amikor nem volt szabad kimutatni az érzéseinket, különösen a dühöt, mert büntetés vagy elutasítás járt érte.
• Harag – ha igazságtalanság ért, de nem mertünk szólni vagy megvédeni magunkat.
• Szomorúság – amikor fájt valami, de nem volt, aki meghallgasson, így inkább elfojtottuk a könnyeinket.
• Öröm vagy vágy is lehet izolált, ha ezek megélése tiltott vagy veszélyes volt a környezetünkben.

Valójában bármelyik érzelem izolálódhat, ha a múltban nem volt rá engedélyünk, nem volt biztonságos megélni és kifejezni azt, vagy azt hittük úgysem tudunk rajta változtatni, így jobb „nem érezni”.

Megismerésük és elfogadásuk az első lépés a gyógyulás felé. Amikor pedig azt is megengedjük magunknak, hogy átéljük ezeket az elfojtott érzelmeket, a test is fellélegzik.

Mit tehetsz?

Sokszor elég a szándék, ha valamin változtatni szeretnénk. A több éve, esetleg évtizede elzárt érzelmek megélése azonban nem akarati kérdés, nem elég eldönteni, hogy „Na jó, akkor most átélem”. Célszerű saját élménnyel, a sérült belső gyermekkel dolgozó módszert, szakembert keresned. Én a klienseimnél a SzomatoDrámát és a ThetaHealinget használom erre egyéni vagy csoportos formában is. Tudom, ezek a folyamatok gyakran nehezek és fájdalmasak. Mégis arra buzdítalak, merj ránézni és kapcsolatba lépni ezekkel az elfojtott érzésekkel – ezzel valóban gyógyítani kezded önmagad.

Amint el tudod fogadni és meg tudod élni az elfojtott érzéseidet, hihetetlen erő és béke szabadul fel benned. Mindez közelebb visz a belső harmóniához és valódi önmagadhoz.