Egyre több helyen találkozhatsz már a „tudatosság” fogalmával: tudatos életmód, tudatos táplálkozás, tudatos vásárló, tudatos …., szinte mindenki tudatosnak vallja magát. De kicsit spirituálisabban nézve mit is takar a tudatosság? Nem egyenlő ugyanis az „Én tudom mit akarok és azt bármi áron, bárkin keresztülviszem, megvalósítom!”- hozzáállással. Ez pont nem tudatosságra, hanem egy görcsösen tervező, rugalmatlan, irányítani akaró emberre vall.
A tudatosság számomra azt jelenti, hogy már nem automata üzemmódból, tudattalanul működsz és reagálsz a beléd nevelt minták szerint, hanem a válaszod a jelen pillanatból születik. Van választásod! Bárhogy kezelheted az adott szituációt, nem csak egy beprogramozott, megszokott módon. Miért fontos ez? Jung nagyon szépen megfogalmazta:
„Mindaddig, amíg a tudattalan nem válik tudatossá, a tudatalatti irányítja az életed, és te azt sorsnak nevezed.”
Egy átlag ember életének 99%-a múltnak megfelelő reagálás és mindössze 1%-ban van jelen az életében, ha extrém helyzetbe kerül, megijed, vagy valami váratlan dolog történik vele. Tudod, amikor hirtelen elakad a szavad. Persze ez csak pár pillanatig tart, amíg leblokkolsz és nem reagál az agyad. Ekkor vagy jelen, majd azonnal elkezdesz kattogni, agyalni, kitalálni, félni stb. Vagyis kezdeni akarsz a helyzettel valamit. A múlt szerint.
S hogy ez miért baj? Dehogy baj! Ha így jól érzed magad. De ha nem, tudd, hogy lehet másképp! Ehhez először is szemlÉLETváltásra van szükséged. Ideje kikeveredni az öntudatlan félelmek csapdájából, a zombi-üzemmódból felébredni és kézi irányításra kapcsolni! Persze a legtöbb embernek nem megy ez egyik pillanatról a másikra, nem megvilágosodásként érkezik – bár erre is van ám példa –, hanem folyamatként éli meg a változást, ahogy elindul a tudatosodás útján. A kulcs a figyelem és a jelenlét.
Tudatosság lépései:
- „Zombi/robot”- üzemmód – Ez a tudattalan lét, nem tudod ki vagy, mi miért van, panaszkodsz, hibáztatod a sorsot, a szüleidet, a környezetedet, akárkit a veled történtekért, és a jól megszokott viselkedésmintákkal reagálsz.
- Elkezdesz figyelni – Ezáltal felfedezni mi van benned, milyen érzés, gondolat, reakció jelenik meg egy-egy helyzetben. Még ugyanúgy reagálsz, és sokszor csak utólag látod, hogy „hú, már megint ezt és ezt tettem, mondtam, ahelyett, hogy ….” Meglátod az ismétlődéseket.
- Egyre többször vagy jelen az életedben, a fókusz egyre inkább önmagadon belülre kerül, már szituációk közben is észreveszed a mintáidat. Próbálsz másképp viselkedni, sokszor átesve a ló túloldalára. Eddig mindig nyeltél, most kiosztasz mindenkit. Sebaj, ne aggódj, szépen megtalálod majd az arany középutat és önmagad.
- Tudsz magadról, a világról, függetleníted magad a történésektől. Megéled azt, aki te vagy, reakcióid a jelen pillanatból fakadnak. Harmóniában vagy, együtt áramolsz az élettel, a változásokkal, szépen teremtgeted mindazt, amire vágysz. Ha valami ki is billent, nem tart már sokáig.
- Megéled önmagad, a végtelen teljességet és egységet, megtapasztalod a valóságot.
Persze az út egyedi, több-kevesebb akadállyal nehezített, hullámzó, hegyekkel-völgyekkel, esetleg (vissza)esésekkel tarkított. De megéri elindulni!
„Nem a gondolataim, az érzelmeim, az érzékszervi érzékeléseim és az élményeim vagyok. Nem az életem tartalma vagyok. Élet vagyok. Az a tér, amelyben minden dolog történik. Tudatosság vagyok. A most vagyok. ÉN VAGYOK.” (Eckhart Tolle)
