És miért ugyanaz a forgatókönyv évek, évtizedek óta? Miért hangzanak el szinte szóról szóra ugyanazok a mondatok? Mert az adott szituációra mindenki a megszokott módon reagál (vagy épp túlreagál) újra meg újra. A legtöbb embert a szokásai, a múltbéli programjai, és az ún. automata válaszadó rendszerei irányítják. Gyakran nem szándékosan, de az emberi interakciókban mindenki nyomkodja a másik gombjait.

Te mire ugrasz? Neked mi a trigger pontod? Néhány “kedvenc” témám: “Még mindig egyedül vagy? Pedig olyan szép vagy és okos, hogyhogy nincs egy normális párkapcsolatod?” “És, esküvő? Nem tervezitek még?” “Mikor akarsz szülni? Már azért te sem leszel fiatalabb.” “Díszítsd fel Te a fát. Olyan szép lett. De azt az angyalkát nem oda szoktuk tenni. Az meg ott ferde. Ott meg hiányzik a gömb….” És még sorolhatnám. 

Mit tehetsz?

A konfliktus beszűkít –  Ha reakcióba mész, máris behúzott az anyukád, apukád, testvéred, anyósod, bárki a helyzetbe. – Végy egy nagy levegőt, és kezdj el (energetikailag) kiterjeszkedni, képzeld el, hogy túlnősz, felülemelkedsz a szituáción.

A reakció mindig a múltból fakad – Amikor reagálsz nem vagy jelen, nem vagy tudatos. Te is robot üzemmódban kezeled a helyzetet. Lépj ki ebből, és hozd a figyelmedet a jelen pillanatba! Számtalan technika van a tudatos jelenlét gyakorlására.

Ne másokat akarj megváltoztatni! – Te vagy – valószínűleg – a legtudatosabb a családban. A szüleidtől, rokonoktól ne várj megoldást! Te látod át, mi zajlik nálatok, így Te tudsz tudatos választást hozni, hogy ezúttal más leszel. És amint Te érzelmileg, energetikailag másképpen vagy jelen a szituációban, azzal esélyt teremtesz másoknak, hogy ők is másképp reagáljanak. (Már ha képesek rá, de ez nem rajtad múlik.)

A nyomógomb tükör is egyben – Azaz azért tud felhúzni 1-1 beszólás, mert azzal még dolgod van, van még valami benned, amire nem néztél rá. Ez lehet gyerekkori sérülés, elfojtott érzelem, önmagad elől is tagadott félelem, valami régi negatív tapasztalás stb. Ez hosszabb önismereti munkát, feltárást igényel.

Amikor nem a régi programokból reagálunk, hanem a jelenből válaszolunk, az élet könnyedebbé válik. Mert minden tudatos pillanatban ott a lehetőség, hogy valami újat válasszunk — egy gesztust, egy gondolatot, egy lélegzetnyi teret, s ezzel lehetőséget teremtünk a valódi kapcsolódásra. Ez lehet az ünnep igazi ajándéka.