Merj változtatni!

A változatáshoz bátorság kell! Kilépni a biztos rosszból a bizonytalanért? change (1)
Az ismeretlenbe? Ehhez kell az elszántság, erő, kitartás és még sorolhatnám. Ezért sokan a „Jó lenne, de….” kezdetű vágyakozásnál tovább nem is jutnak, a félelmeik meggátolják abban, hogy a tettek mezejére lépjenek. Hiszen minden valódi változtatás új, kényelmetlen, esetleg áldozatokkal jár.

Neked is ismerős? Te is inkább szenvedsz, ahelyett, hogy tennél? Merj, nyiss, változtass, mielőtt késő lenne! Persze nem akarlak ijesztgetni, de tudod mi az az 5 dolog, amit a haldoklók a leginkább bánnak, hogy nem tették meg?

Egy ausztrál ápolónő Bronnie Ware végstádiumban lévő betegeit arról kérdezte, hogy mik azok a dolgok, amiket máshogy csináltak volna az életükben, azaz, így a halálhoz közel miket bánnak a leginkább. A haldoklók elmondásai alapján Bronnie a következő öt megbánást tartja a leggyakoribbnak:

1. Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, nem pedig a mások elvárásainak megfelelni.
A halál torkában a legtöbben azt bánják, hogy úgy érzik, nem is a saját életüket élték, sokkal inkább mások elvárásai szerint cselekedtek. Sokan az álmaik felét sem teljesítik be, és közben tudják, hogy mindez csak az ő döntéseik következménye. Ez az egyik legnagyobb szembesülés.

2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat.
A nővér elmondása szerint ez a mondat szinte minden férfi betege szájából elhangzott. A legtöbben azt bánták a férfiak közül, hogy a munkájuk elvette az időt a családjuktól, a gyermekeiktől. Sajnálták, hogy nem töltöttek több időt a szeretteikkel.

3. Bárcsak lett volna bátorságom az érzéseim kimutatására.
Több haldokló is úgy érezte, hogy az élete középszerű volt, és közel sem teljes, mivel sok esetben nem volt hű a saját érzelmeihez, és nem is kommunikálta jól azokat. A ki nem mondott dolgok pedig sokaknál vezettek betegséghez.

4. Bárcsak ne hanyagoltam volna el a barátaimat.
Az ápolónő „kutatásából” az is kiderült, hogy mindenki hiányolja az élet végén a barátait. Sokan csak ekkor veszik észre, hogy mennyire lekötötte őket a saját életük, és kiket veszítettek el maguk mellől közben.

5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek.
Bronnie szerint sokan csak életük végén ismerik fel, hogy a boldogság is választás kérdése. Miközben egész életükben boldogságra vágynak, nem tesznek érte, helyette beleragadnak a középszerű megszokásba, mind érzelmi, mind fizikai síkon. Pedig nem érdemes félni a változástól, ha közben a boldogságunkat szalasztjuk el.

A tanulság pedig mindebből az, hogy ne csapjuk be magunkat: ha valami nem jó, nem tetszik az életünkben, akkor érdemes rajta változtatni, amíg lehet! Ne várjuk meg a mélypontot, tragédiát, betegséget, anyagi csődöt, amikor már az élet kényszerít arra, hogy lépjünk. Vagyis mikor változtassunk? A legjobb pillanat talán a “MOST”!

Pin It

Comments are closed.