Önmagunkról más-kép(p)

2023. júl. 20.

Az „önismeret” a szó hétköznapi értelmében az önmagunkról való tudást jelöli, azt, hogy ismerjük képességeinket, adottságainkat, vágyainkat, céljainkat, tudatában vagyunk személyiségünk pozitívumainak, de korlátainak, hiányosságainak, esetleges félelmeinknek is.

„Nem azok vagyunk, akinek hisszük magunkat, de amit hiszünk, olyanok vagyunk”. (Norman Vincent Peale)

Saját magáról mindenkinek van több-kevesebb tudása. Van, aki nem is vágyik mélyebb önismeretre. Egyszerűen kijelenti, hogy én ilyen vagyok és kész. Mindenki fogadja el ilyennek, nem akar, vagy nem mer megváltoztatni semmit, maximum a környezetétől várja el, hogy változzon, hogy neki jobb legyen. Rengeteg ember azonban – különösen az utóbbi években, amikor is egyre divatosabbá váltak a különféle önismereti, személyiségfejlesztő tréningek, módszerek – elgondolkodott már azon, ki is ő valójában, miért olyan, amilyen, miért ütközik újra és újra ugyanazokba a problémákba, hogyan tudna változtatni önmagán és a körülményein.

De ki az az „Én”? Ki az, aki keres? Hogyan alakult ki?

Egy néhány esztendős gyermek még nem ismeri az „én” fogalmát, nem különíti el magát a külvilágtól, ezért is emlegeti önmagát gyakran egyes szám harmadik személyben. Számára nincs „én” és „nem-én”, az önmagáról való tudást csak külső minta, a környezet (szülők, család, társadalom) közvetítésével szerzi meg. A gyermek fokozatosan megismeri mit várnak el tőle a szülei, mikor „jó” és mikor „rossz” az, ahogyan viselkedik, gondolkodik, vagyis énképét a környezete visszajelzései, véleménye alapján alakítja ki. A felnőtteknek, a világnak való megfelelni akarásból fakad ezután az, amilyenné válni szeretne, vagy amitől fél, hogy olyanná válik. A bizonyítás kínzó kényszere gyötri, hogy elnyerje mások tetszését, elfogadtassa önmagát, szüntelenül szorong az esetleges kudarcok, a visszautasítás miatt, külsejét, természetét, adottságait egész életében valamihez, valakihez viszonyítja. Vagyis az ember mások véleményére alapozva elhiszi, hogy ő olyan, amilyen, s ez előbb-utóbb a valóságává válik, eszerint éli az életét.

„Nem az vagyok én, akit a tükörben látok, hanem aki a tükörbe néz.” (Müller Péter)

A valódi önismeret ott kezdődik, amikor meglátjuk, hogy mindaz, amit hiszünk magunkról nem valóságos, vagyis felfedezzük, hogy kik nem vagyunk. Ez az a szemléletváltás, amelyen keresztül eljuthatunk a sokszor elfojtott valódi lényhez. Megvizsgálva azokat a szülői viselkedésmintákat, melyek alapján jelenlegi énképünket felépítettük. Ennek megismerése, elfogadása az első lépés önmagunk felé. Amint Te is meglátod önmagad, a félelmeid, gondolataid, a világról alkotott véleményedet másképp, s már nem állandóan a múlttal, a jövővel és azzal foglalkozol, hogy milyennek kellene lenned, akkor tudod megélni valódi önmagad.

Induljunk el tehát befelé, s a legnagyobb kaland életedben ez lesz – az út, ami Benned van. A legnagyobb felfedezés és meglepetés, amiben részed lesz pedig az, amikor rájössz ki is vagy valójában.

A cikk szerzőjéről

Uhlár Mónika
coach, életvezetési és karrier tanácsadó

Ha megérintett a cikk tartalma,…

vagy mélyebben érint a téma, nem szükséges egyedül küzdened. Ha összecsaptak a fejed felett a hullámok, és úgy érzed, el vagy akadva, érdemes lehet eljönnöd személyes konzultációra vagy bejelentkezned egy online alkalomra.

Ajándék útmutató

Segítség a mindennapokhoz

Olyan ötleteket, egyszerűen és hatékonyan használható eszközök adok át neked, amelyek könnyebbé tehetik a mindennapjaidat. Az ingyenesen letölthető füzetben találsz eszközt a pénzteremtéshez, egy jobb munkahely megszerzéséhez és segíteni fog abban is, hogy magabiztosabban tudj dönteni akkor is, ha nagyobb tétje van a dolognak.

Az ajándék útmutatóért iratkozz fel a levelező listámra és már küldöm is a letöltéshez szükséges linket!